Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

Egy másik csoport Rinyakovácsi községben kezdte meg munkáját. A kiürítési rendelkezést itt is a községi bíró kapta. Csökölyben a vezető jegyző a helyén volt. Kisbajomban ismét a bíró, Gigén, Kisasszondon a segédjegyző vette át az utasítást. Mindenütt összeállították a hátramaradottak névjegyzékét. A kiürítés legnagyobb akadályát ezekben a községekben az jelentette, hogy a helyi szovjet parancsnokság a lakosság legnagyobb részét több napi munkára igénybe vette. A kiürítésben részt vevő szovjet tiszt, valamint a helyi parancsnokság végül is kompromisszumot kötött. Azok a családok, amelyekből senkit sem vezényeltek munkára, haladéktalanul, a többi pedig a munkáról visszaérkezetteket megvárva, volt köteles a felvevő területre távozni. Itt minden 15 ház után egy fő maradt hátra, családja nélkül. A kiürítő csoport elégedetten állapította meg, hogy valamennyi község elöljárósága a lakossággal együtt mindent megtett, hogy a kiürítési parancsot a lehető leggyorsabban és zökkenőmentesen végrehajtsa. Mikében a kiürítési rendeletet december 27-én délben tették közhírré, majd a befogadásra vonatkozó rendeletet átküldték Németladra. Nagykorpádon 28-án reggel nyolc órakor hirdették ki a parancsot, Hedrehelyet jelölve meg felvevő helyül. Szabás községet a szovjet katonai parancsnokság még december 17-én kiürítette. A községben csak egy család lakott. Beleg és Ötvöskónyi községekben mozgóharcok voltak, ezért a kiürítési csoportot nem engedték tovább. Drávaszentesen a községi bíró 27-én összehívta az elöljáróságot, majd dobszó útján a rendeletet közhírré tétette. A községben csak hat fogat állt rendelkezésre, így a lakosság csak annyi ruhát, ágyneműt és élelmet vitt magával, amennyit a hátán elbírt. Somogytarnócán a helyi szovjet parancsnok 48 családot visszatartott. Egyedüli indoka az volt, hogy itt ő parancsol. A barcsi parancsnok parancsoljon Barcson. Szülőkön a kiürítés híre nagy elkeseredést váltott ki. A falu nagyobb része semmiképpen sem akarta elhagyni otthonát, 28-án azonban már mindenki csomagolt. Szép számmal maradtak vissza háziállatok, melyek gondozását vagyonőrökre bízták. Homokszentgyörgyön a községnek csak a vasútvonaltól nyugatra eső részét ürítették ki. A lakosság nagyobbik része a keleti oldalra költözött. Henéz, Lábod, Kadarkút, Hencse, Rinyahosszúfalu, Rinyabesenyő, Kőkút felvevőterülete Vásárosbéc, Magyarlukafa, Hedrehely, Felsővisnye, Somogyhárságy és Németlad lett. E falvakban is a megszokott módon történt a kiürítés. Nehézséget csak a lófogat hiánya okozott. Azokat ugyanis előzőleg a katonaság már igénybe vette. Arra utasították e falvak bíróit, hogy csak a gyermekeket és a járni nem tudókat szállítsák, az állatokat pedig csordákban hajtsák. A henéziek ekkor már Lábodon laktak. A lábodi katonai parancsnok kijelentette, hogy ezekből a falvakból megfelelő számú munkaerőt - családtagjaik nélkül vissza fog tartani. Barcson a kiürítési határidőt a helyi parancsnok december 29-re rövidítette le, és csak nagyon nehezen járult hozzá, hogy a lakosság első csoportja ne 27-én reggel hét órakor, hanem csak 28-án induljon el. Az elszállításhoz kocsikat nem kaptak, ezért a felvevőhelyről igyekeztek azt beszerezni, ahonnan 110 kocsi érkezett Barcsra, helyben pedig csak 18 állt rendelkezésre. Utóbbiakból azonban az utolsó pillanatban szovjet tisztek hatot igénybe vettek. Barcs lakosságának mintegy háromnegyede 28-án elhagyta a községet. A többiekért azonban a szekerek nem jöttek vissza, ami a további elszállítást akadályozta, de az is igaz, hogy sokan nem akarták elhagyni lakóhelyüket. Utóbbiak elhatározását a beszállásolt szovjet tisztek is erősítették. Babócsán viszont, a már többször tapasztaltaknak megfelelően, a szovjet parancsnokság tarott vissza mintegy kétszáz főt közmunkára. A babócsai körjegyzőséget feldúlva találták. A jegyzői irodában iratokkal és íróasztalfiókökkal tüzeltek. Péterhida és Bakháza községek lakosságát a helybeli szovjet parancsnokság viszont kiürítette, csak mintegy 15-20 ember tért vissza a bíró vezetésével, akik az ottmaradt jószágot elhajtották, a nélkülözhetetlen holmit elszállították. Példásnak Bolhó kiürítését tartották a kiürítést irányítók, ahol a községi bíró nagy botjával a kezében vezette a község lakosságának kocsioszlopát. Tehette, mert az a korabeli