Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években

hadseregnek két oldalról kellett fedezni a főerő támadását, majd vele egyesülve szétverni a Szilágyságban felvonult tekintélyes számú román csapatokat. A román hadsereg páncélelhárító fegyvereinek és légierejének túlsúlya miatt a kezdeti sikerek is kétségesek voltak. A 10. gyalogdandárnak augusztus 26-án Csenger-Szamosangyalos-Porcsalma területére kellett előre vonulnia, s a határon a 22. és 11. gyalogdandár között elhelyezkednie.

19 A Németország és Olaszország kezdeményezte második bécsi döntés megakadályozta a fegyveres konfliktus kibontakozását. A fennálló magyar-román feszültség azonban megmaradt, mivel a meghúzott új határvonal egyik félnek sem felelt meg. A visszacsatolt észak-erdélyi és székelyföldi területeket 1940. szeptember 5. és 10. között kellett megszállniuk a magyar csapatoknak. A „bevonulásban" a felvonult alakulatok szinte teljes egésze részt vett. A IV. hadtest - immáron a békehadrendjébe tartozó három gyalogdandárával, illetve a neki alárendelt 15. gyalogdandárral és a 2. lovasdandárral együtt -1940. szeptember 5-én lépte át a trianoni határt, s a Nagy-Szamos völgyében nyomult előre. A10. gyalogdandárának menetvonala - nagy általánosságban - az alábbi helységeket érintette: Szatmárnémeti, Borhíd, Veresmart, Koltó, Kovás, Rózsapataka, Magyarlápos, Kisrebra, Földra, Oláhszentgyörgy, Óradna.

20 A nehéz hegyes terepen és állandó esőzések közepette nyolc nap alatt megtett 250 km-es út igencsak megviselte a csapatokat, de kiváltképp a lóállományt. A legnagyobb menetteljesítményt a gyalogdandár alakulatai közül a 36. gyalogezred érte el. A hetedik menetnapon, szeptember 11-én 18 óra alatt 54 km-t tett meg.

21 A10. gyalogdandár-parancsnokság 1940. szeptember 22-i tapasztalati jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „Bebizonyosodott, hogy a dandár egy menetoszlopban folytatólagosan nem menetelhet, a tüzérségnek a gyalogságnál gyorsabb menetüteme miatt... a gyalogság nagyszámú országos járművei (szekerei - Sz. P.) a kapaszkodókon le-lemaradoztak és az utat elzárták. ...A leromló erőállapot, a rossz utak, az igen meredek kapaszkodók miatt a menetoszlop hosszan elnyúlt..."

22 A gyalogdandár alakulatai a szeptember 5. és 13. között végrehajtott menetek után az Óradna, Major, Oláhszentgyörgy, Kisszobra, Borgó-Prund, Marosborgó, Nagyilva határolta területen szállásoltak el és rendezkedtek be. A seregtest azt a feladatot kapta, hogy „a határszolgálatos és határbiztosítást ellátó határvadász alakulatoknak (nevezetesen a 16. és 2. határvadász zászlóaljnak - Sz. P.) szükség esetén támaszt nyújtson, másrészt pedig e tiszta oláh és ellenséges érzületű lakosságú területen a magyar felségjogok és törvények érvényesülését biztosítsa."

23 A bevonult csapatok nagyobbik hányadának csak rövid ideig kellett eleget tenni e fenti kötelezettségeinek. Az újonnan felállítandó IX. hadtest megalakulásáig, s berendezkedéséig csak néhány seregtest maradt a visszakapott erdélyi területeken. AIV. hadtest alakulatai nem voltak közöttük, számukra 1940. szeptember végétől megkezdődött a békehelyőrségeikbe való visszaszállítás. A 10. gyalogdandár részei szeptember 30-tól indultak vissza Máramarosszigetről. Legutolsóként a 36. gyalogezred került sorra. Visszaérkezve a helyőrségekbe a mozgósított alakulatok személyi állományát azonnal leszerelték.

2 ' Az 194l-es évtől mozgalmasabb időszak köszöntött be a somogyi alakulatok életében is. A 10. gyalogdandár alakulatai először a délvidéki magyarlakta területek megszállásában vettek részt. Erre a jugoszláviai németbarát kormány bukása után nyílott alkalmuk. Hitler ugyanis elhatározta, hogy a görögországi katonai akciót Jugoszláviára is kiterjeszti, s bevonja ebbe a magyar honvédséget is. A magyar politikai és katonai vezetés 1941. március 28-i döntései - melyek megszegték a korábban kötött jugoszláv-magyar örökbarátsági szerződésben foglaltakat - megnyitották az utat a német-magyar vezérkar együttműködése előtt.