Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban
tannyelvül az adott vidék lakosainak nyelvét is tanították, rendszerint kötelező tantárgyként. Arra a vádra, hogy állami iskolákat majdnem kizárólag nem magyar vidé ken létesítenek a magyarosítás szándékával, Varga az alábbiakat válaszolta: ilyen iskolák létesítésénél az általános kulturális érdek a fő szempont. Ezért létesítettek állami iskolákat a tisztán magyarlakta vármegyékben, Csongrádban 62,1 lenesben 21, Jász-Nagykun-Szolnokon 12,1 láromszékben 72, Udvarhelyen 43 iskola épült. Az Obzorban megjelent cikk szerint a magyarországi községi és felekezeti iskolákban - amelyek vegyes tannyelvnek -, csak a hittant és az adott település nemzetiségének a nyelvét tanítják a nemzetiség nyelvén, a többi tantárgyat pedig magyarul. Ezzel szemben Varga azzal érvel, hogy ezekben az iskolákban főképpen csak a magyar nyelvet és részben az írást jobbára a felsőbb osztályokban, valamint a földrajzot és a számtant tanítják még magyarul. A többi tantárgy előadási nyelve a nemzetiségek igénye szerint történik. Még kevésbé tudta elfogadni azt a kritikát, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a tanórák felét a magyar nyelv tanítására fordítják. Az 1879. XVIII. törvénycikkre hivatkozva hangsúlyozza, hogy e törvényt a legnagyobb kímélettel és türelemmel hajtják végre. Ennnek tulajdonítható, hogy az 1902/3. tanévben még 1532 olyan tanító volt Magyarországon, kik magyar nyelven oktatni, illetve azt tanítani nem voltak képesek, közülük 365-en egyáltalán semmit sem tudtak magyarul. 213 E jelentésből megtudjuk, hogy 7 Baranyában 71 német-magyar, 33 horvát-magyar és 3 bunyevác-magyar iskola működött. Arra a vádra, hogy Szabadkán 31327 bunyevác-horvát nemzetiségi él, és még sem engedélyeztek részükre külön horvát nyelvű iskolát, a városi képviselő-testület határozatára utalt, amelyben ugyan a bunyevácok vannak többségben, mégis csupán az volt a kérésük, hogy 7 a magyar tannyelvű iskolában a bunyevác nyelvet is tanítsák. Ez a válasz alighanem egy kicsit cinikus volt. A cikknek azt a megjegyzését, amely szerint az. új iskolai törvény elfogadása esetén Magyarországon „sem horvát, sem szerb, sem más nem magyar tannyelvű iskola nem lesz," valótlannak tartotta és tiltakozott ellene. A 6-os sz. táblázatban láthatjuk a nemzetiségek oktatásügyének főbb mutatóit. 21 " 1 A leírtak alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mind a magyar kormányzati szervek, mind pedig a nemzetiségi vezetők álláspontját politikai érdekek motiválták. Amíg az előbbiek érdekében állott, hogy a valóságot megszépítve mutassák be, addig az utóbbiak azt vélt érdekeiknek megfelelően torzították. Mindenesetre mindkét fél felismerte, hogy az. oktatás olyan stratégiai fegyver, amellyel hosszabb távon a hatalom kérdését is el lehet dönteni. A Horvátországban és Szlavóniában kiépülő magyar iskolahálózatot ezért fogadták mind a szerbek, mind pedig a horvátok ellenséges érzülettel. A horvát vagy szerb tannyelvű népiskolák száma Magyarországon és a magyar tannyelvű népiskolák száma Horvát-Szlavónországokban az 1902/903 tanévben, összevetve a megfelelő anyanyelvű népességnek az 1900. évi népszámlálás által konstatált létszámmal. 6. sz. táblázat Magyarország Tisztán horvát vagy szerb tannyelvű népiskolák száma: 111 Horvát vagy 7 szerb tannyelvű népiskolák száma, melyekben mellékesen ( 1 -2 tárgynál ) magyar vagy német tannyelv is használatban van-. 273 összesen: 384
