Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban

51. Szokolovác (Pozsega vm., u.p. Krestelovac) Igazgatótanító: Jenschke Ferenc Osztálytanító: (Betöltetlen) tanulók száma: 112 fő 52. Sztarin (Verőce vm., u.p. Gidjavica ) Igazgatótanító: Rédey Gyula Osztálytanító: Rédey Gyuláné tanulók száma: 105 fő 53- Terezinopolje (Verőce vm., u.p. Barcs) Igazgatótanító: Balogh Sándor Osztálytanító: Balogh Sándorné tanulók száma: 148 fő 54. Vrdnik (Szerem vm.) Igazgatótanító: Fehér Sándor Osztálytanítók: Fehér Sándorné, Hegedűs Gizella és Bogdán Dezső tanulók száma: 143 fő 55. Zdenci-puszta (Verőcze vm., u.p. Orahovica) Igazgatótanító: Málék István tanulók száma: 144 fő 56. Zrinszka (Belovár-Kőrös vm., up. Grdjevac) Vezetőtanító: Fleischer Ferenc Osztálytanító: ( Betöltetlen) tanulók száma: 93 fő 57. Zsdála ( Belovár-Kőrös vm., u.p. Gola) Igazgatótanító: Kneiszl Ferenc tanulók száma: 18 fő 58. Zslebina-puszta (Verőcze vm., u.p. Gradina) Vezetőtanító: Német Ferenc tanulók száma: 108 fő így akarva-akaratlanul olajat öntöttek a tűzre, amelynek lángralobbantásában a nacionalista erők olyan buzgón mesterkedtek. A horvátok és a szerbek jogos sérelmei mellett azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az iskolák és a templomok elleni atrocitások már a Julián-iskolák alapítása előtt is napirenden voltak. Antal Gábor, a Dunántúli Evangélikus Református Egyház püspöke már 1904-ben ezekre a jelenségekre felhívta a figyelmet.'

206 A govedjepoljei rácok (szerbek) március 21-ére virradóra megtámadták a magyarok lakásait, belövöldöztek, az. ablakokat beverték, a kerítéseket szétrombolták, s egy polgárt, ki a zajongókat e tettük káros következményére figyelmeztette, összeverték. A daruvári szolgabíró azonban az ügyet nem vizsgálta ki, mondván, hogy ez csak „gyermekcsíny", és ilyen események Zágrábban is előfordulnak. Agáji vásáron is erőszakoskodtak a rácok. A magyar kocsmáros ablakát beverték, családjával együtt ütlegelték és a segítségére siető magyarok közül többet megvertek, illetve lövés által megsebesítettek. A templomba járó híveket és gyermekeket megdobálták, akik sem a templomba, sem pedig az iskolába azóta nem mernek elmenni. „A horvátok bátran hirdetik, hogy addig nem nyugszanak, míg minden magyart ki nem irtanak."

20 A magyarok félelmét a püspök indokoltnak tartja, mert a horvátok állandóan fegyverkeznek, a hatóságok pedig szemet hunynak e felett. Egyben az események