Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban
ték. A magyar nyelven írt történelem-tankönyv használatát sem engedélyezték. Mindezek ellenére 1907-ben - a horvát statisztika szerint is - 7300 magyar gyermek járt Szlavóniában idegen tannyelvű iskolákba. 5 " Igen figyelemreméltó a soproni határszéli rendőrkapitány 1907. május havi belügyminiszternek küldött jelentése, aki azt a miniszterelnöknek továbbította. „Horvát-Szlavónországba betelepült színmagyarság a horvát-szlavón területet kezdi otthagyni. Amerikába vándorol. Ezen népmozgalom mind nagyobb méreteketöltött, s az utolsó két hónapban még éppenséggel megdöbbentően emelkedett a HorvátSzlavónországból kivándorolt színmagyarság száma, Ezen kivándorló magyarok szokásos kérdésünk alkalmával kivándorlásuk okául részben a horvát hatóságoknak velük szemben tanúsított kedvezőtlen és zaklató magatartását, részben az ottani sokkal műveletlenebb horvátok mélységes gyűlöletét, részben pedig azt hozták fel, hogy ott még akkor sem képesek magyarságukat fenntartani, ha telepekben élnek, mert gyermekeiket magyar iskolába nem járathatják, s azok ott elhorvátosodnak, s amellett még analfabéták és így teljesen műveletlenek maradnak." 202 Jóllehet a kivándorlás okai ennél összetettebbek voltak a horvát nacionalizmus hangadói valóban mindent elkövettek azért, hogy az „idegen" népelem Amerikába távozzon. A kormányzati szenek Magyarországon a nemzetiségek kivándorlásával kapcsolatosan hasonló álláspontot képviseltek. A Julián-iskolák száma nem kis erőfeszítés árán azért növekedett, amelyet az alábbiakkal igazolhatunk. 203 A Julián-iskolák főbb adati 1906-1913 Év Julián-iskolák száma Beiratkozottak száma Tanítók száma 1906 23 2241 1908 38 4629 65 1911 to 5371 62 1912 46 6332 102 1913 59 6671 1 16 Fél évtized alatt a Julián-iskolák és a beiratkozott tanulók száma majdnem megháromszorozódott, miközben kétszer annyi tanítót alkalmaztak. Az eredménynyel azonban egyik fél sem volt elégedett, a magyarok az igényekhez képest kevesellték, a honátok pedig sokallták, és minden eszközt igénybe vettek a magyar tannyelvű iskolák felszámolása érdekében. Honát-Szlavónország különböző vidékeiről számos panasz érkezett, amelyben jelezték „a kérelmezett magyar iskolák ellen... aknamunka van folyamatban, amelyet a leghatározottabban el kell ítélni". 204 A Julián Egyesület a magyarosítás vádját azzal utasította el, hogy iskoláiba hónát vagy szerb tanulókat nem vesz fel, és így már eleve kizárja a magyarosítás lehetőségét. Ugyanakkor a honát-szlavón közigazgatási hatóságokat arra kérte, hogy a magyarosítás elleni védekezés örve alatt a társországokban élő magyarokat ne nyomják el, az egyházakban, az iskolákban és a községekben a hónát, a szerb, a német és egyéb nemzetiségek ugyanazon elbánásban részesüljenek és ugyanazokat a jogokat élvezzék. Ha a Julián Egyesület által alapított és támogatott iskolák 1906/7. és 1913. évi adatait összevetjük, akkor abból kitűnik, hogy az egyesület is megszegte az egyezményt, mert az iskolákba - igaz, hogy nem jelentős számban - hónát és szerb tanulók is felvételt nyertek. Az egyesület azzal védekezett, hogy ezekben a községekben nem lévén más iskola, kivételesen hónát és szerb tanulókat is beiskoláztak. 205 (4-5. sz. táblázat)
