Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban
extrém eset, ehhez hasonló atrocitások mindenütt előfordultak. A magyarok többsége azonban nem futamodott meg, mert nem volt hová menekülniük. Az olcsón megvásárolt földet nem eresztették el, és őket sem a föld, inkább vállalták a kisebbségi sorsot, a napi tortúrákat, az álmatlan éjszakákat, a félelemmel és a megaláztatással együtt, reménykedve egyúttal életük és sorsuk jobbra fordulásában. A Szlavóniába kivándoroltak életkörülményei még kedvezőbbek voltak, akikHorvátországba telepedtek le, hátrányosabb helyzetbe kerültek. Szlavóniában a nemzetiségek többen voltak, toleránsabban viselkedtek egymással. Ellentét nemcsak a magyar-horvát, hanem a horvát-szerb lakosság között is feszült. A nacionalista hatalmi törekvések sértették egymás érdekeit. A görögkeleti vallású szerbek és a római katolikus horvátok között áthidalhatatlannak látszó űr tátongott. Ezért fordulhatott elő, hogy a magyarok a horvátok túlkapásaival szemben nemegyszer a szerbektől kaptak támogatást. Természetesen ezzel nem állítjuk azt, hogy a szerb nacionalizmus nem sértette a nemzetiségek érdekeit, de a magyarok a horvát-szerb ellentétet javukra fel tudták használni. 2. OKTATÁSÜGY Az oktatás az ellentétek kardinális kérdésévé és a nacionalista indulatok ütközőjévé vált. Szita László egyik tanulmányában felvázolta, hogy Somogy megye iskoláiban - a dualizmus kor időszakában - a magyarosítási törekvések miként érvényesültek. 192 Úgy véljük, a mérleg másik serpenyőjében is meg kell vizsgálnunk nevezetesen azt a tényt, hogy a horvát-szlavónországi iskolákban a horvátosítás milyen eszközökkel és hogyan valósult meg. A magyarok asszimilációja részben spontán módon érvényesült, főképpen azonban erőszakosan, hatalmi eszközökkel siettették. Azok a magyarok, akik még az 1880-as évek előtt kisebb-nagyobb rajokban érkeztek, magukra maradva, magyar nyelvit iskolák és templomok hiányában az asszimiláció sodrásában fokozatosan elhorvátosodtak. Az uradalmi cselédeket ez a veszély kevésbé fenyegette, mivel ők tömbökben, zártabb területeken éltek, akik a magyar földesuraktól magyarságuk megőrzése érdekében hathatós segítséget kaptak. Az első magyar tannyelvű iskolákat ezekben az uradalmakban építették. A puszták zárt világában védettebbek voltak. Az első magyar tannyelvű iskolákat Pejacsevich gróf Mojavolján, Szolnok- és Örömpusztán, Eitz gróf Lipovacsán és Ovárpusztán, Mailáth gróf Martince-pusztán, Gutmann báró Zdencipusztán, Schaumburg-Lippe herceg, Korea pusztán építtetett. 193 Némi fáziskéséssel néhány magyar faluban a lakosság kezdeményezte az iskolák építését, így többek között Budokovácon, Újgrácon, Terezinapoljén, ez utóbbi helyen a Jankovich család támogatásával. E család az iskolaalapítók közé tartozott, saját anyagi erőből Antunovácon, Opátovácon és Csakovcén létesített iskolákat. 19 ' Voltak olyan vegyes nemzetiségi falvak, amelyekben a magyar földbirtokosok támogatásával kiharcolták, hogy iskoláikban a magyar nyelvet is taníthatták. így Cabuna, Vetkovác, Balistye és Valpó községekben. 195 A református falvak lakói a Dunántúli Református Püspökség támogatását vették igénybe, Nikicén, Maradékon, Kórógyon, Szent-Lászlón, Harasztiban, Brekinszkán, Koronicsán, és Magyarrét faluban építettek iskolákat. 196 A század utolsó évtizedétől (1890-1897) MÁV-iskolákat is létesítettek, Kamerái, Moravicán, Bródban, Vinkovcán. Zimonyban, Zágrábban és Eszéken. 19
