Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba
a magyarok 1882-től kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek, többségük Somogyból, kisebb részük pedig Baranyából. Babinogara falut 1905-ben alapították. Megelőzően 1 400 kat. hold erdőt kiirtottak, majd ezt a telepeseknek kiosztották. „Somogyban és Baranyában kihirdették, hogy akinek belsőtelek és föld kell, ötven év törlesztésre vehet." 163 Az Amerikából behurcolt peronoszpóra következtében Dél-Dunántúl dombos vidékein jelentős szőlőterületek pusztultak el, és parasztgazdaságok tönkrementek, így nem meglepő, hogy a vincellérek közül sokan elhagyták szülőföldjüket, és megtakarított pénzükből Szlavóniában vásároltak birtokot. Majd az egy-két holdas törpebirtokosok ingó- és ingatlan vagyonukat pénzzé tették, abból tíz-húsz hold földet tudtak vásárolni. 16 ' De a módosabb parasztok közül is jó néhányan éltek a kivándorlás lehetőségével. Számukra a szülőföld már nem nyújtott perspektívát, még abban az esetben sem, ha pénzzel rendelkeztek, a hitbizományok ugyanis abroncsszerűen körülzárták a falvak határát és növelték a kilátástalanság érzetét. Nem véletlen, hogy a kivándorlás második szakaszában - 1880-1890 között - már nem a cselédek voltak többségben, hanem a néhány holdas törpebirtokosok, a kétlaki foglalkozást űző iparosok és kereskedők, akik a jobb élet és tisztes megélhetés reményében vállalták a kockázatot. A Pécsi Figyelő 1891. november 18-i cikkében olvashatjuk, hogy a Baranya megyeiek ekkor még Szlavóniát tekintették Amerikának. Dunaszekcsőről és Bátaszékről nemcsak a szegények, hanem a jobbmódúak is Szlavóniába vándoroltak. 16 ' A cikk írója hangsúlyozottan kiemelte, hogy a kivándorlók többsége nem a nyomorúság miatt hagyja itt Baranyát, hanem azért, mert ott jobb földeket vásárolhat, ami az olcsósága mellett még egyéb előnyökkel is jár, s ez a körülmény nagyon sok vagyonosabb földművelőt édesget oda." 166 A föld ára a Dunántúlon rendkívüli módon megemelkedett, a Mecsekhát némely részén két-háromszáz Ft-ot is fizettek egy holdért, Tolnában és Somogyban pedig holdanként négy-ötszáz Ft-ot is kértek. 16 A módosabb parasztok többsége itthon kereste a lehetőségeket. A századelőn Amerika csábításának már kevésbé tudtak ellenállni. A kivándorlók jelentős részét Baranya megyében a német nemzetiségek adták, akik földszerzés és munkakeresés reményében vándoroltak ki. A kivándorlók nemzetiségi összetétele azonban heterogén képet mutatott. Míg Dunaszekcsőről a magyarok, addig Mohácsról és környékéről jobbára a sokácok és a szerbek vándoroltak ki Horvát-Szlavónországba. 168 A gazdaságilag magasabb színvonalon álló magyar és német kivándorlók Szlavóniában anyagilag gyarapodtak és fokozatosan kiszorították a volt határőrvidéknek munkától elszokott, pazarló életmódot folytató s a szeszt mértéktelenül fogyasztó sokácokat. A kivándorlók Horvát-Szlavónországba nem magányosan indultak el, hanem családjukkal együtt. Ha a kivándorlás mérlegét megvonjuk, akkor láthatjuk azt a népességveszteséget, amely csak utólagosan derült ki. De tetemesnek tekinthetjük az anyagi veszteséget is, mivel a kivándorlók pénzzé tett vagyonukat kivitték az országból. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a horvát nacionalizmus nyomásának sokan nem tudtak ellenállni, magyarságukat elvesztették, a második nemzedék tagjai közül jó néhányan elfelejtették anyanyelvüket, és a szülőfölddel sem tartották a kapcsolatot. A kivándorlás a társadalmi feszültségeket, amelyek a paraszti társadalmat sújtották, megpróbálta levezetni. Kétségkívül voltak pozitív hatásai, mégis kijelenthetjük, hogy az agrártársadalom krízisét végső fokon nem tudta felszámolni. A parasztságot sújtó terhek továbbra is nyomasztólag hatottak, a föld ára fokozatosan emelkedett, a Í6
