Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba
magyar parasztok tudomására jutott, hogy a Dráván túl alig 40-50 kilométernyire 15-20-50 forintért lehet egy hold földet vásárolni. A módosabbak, akik 1000-2000 Ft-tal rendelkeztek, 20-25 holdnyi birtokot is tudtak vásárolni, házzal, belső telekkel és gazdasági épületekkel kiegészítve. Sokan megélték a meggazdagodás élményét. Főképpen azok a szegényparasztok, akik korábban csak két-három holddal rendelkeztek. Szlavóniában 20-30 holdas gazdaság birtokába jutottak. Jöttek ide a rokonok, az ismerősök, a falubéliek, a jószándékúak, és a kalandorlelkűek egyaránt. A birtok nem engedte el többé őket, pedig a későbbiekben sérelmet és megaláztatást is el kellett viselniük. A fő vonzerőt valójában az jelentette, hogy a kivándorlók számításaikban nem csalódtak, mivel a rossz talajadottságú területeket messze elkerülték és csak azokon a vidékeken telepedtek le, ahol a föld termékeny volt. Az Alföldről általában Szerem megyében találtak új otthont a kivándorlók, a Baranya megyeiek Verőcze sík vidékét választották, a somogyi és a Zala megyeiek pedig Pozsega és Belovár-Kőrös vármegye szülőföldjükre emlékeztető dimbes-dombos tájain telepedtek meg. 136 A Dráván túl élő magyar-német és a magyarbarát horvát földbirtokosok uradalmaiba Magyarországról telepítettek cselédeket, akiknek munkaerejük, gazdasági ismereteik, szorgalmuk, szaktudásuk és nem utolsósorban megbízhatóságuk felülmúlta az itt élő horvát és egyéb szláv nemzetiségű parasztok szintjét. A telepítő nagy birtokosok közül megemlítjük gróf Mailáth, gróf Draskovics, Tükőry, gróf Eitz, herceg Odescalchi, gróf Pejacevich, Jankovich Bésán és végül pibérdi és vuchini Jankovich - család tagjait. Az utóbbiak a telepítés tekintetében az élenjárók közé tartoztak. A család jelentős birtokkal rendelkezett a Somogy megyei Öreglak és Szőllősgyörök községben is. A Dráván túli százezer holdas uradalmaikban mindig szívesen fogadták a somogyi birtokokról érkező cselédeket. Gacsiscse községbe már 1843-tól jöttek telepesek Somogy, Tolna, Baranya és Veszprém megyékből. 13 A cabunai uradalom környékén lévő falvakba 1857-1865 közötti években ugyancsak ők hozattak magyar telepeseket, akik Dél-Dunántúlról érkeztek. 138 A Jankovich-család 1854-ben újgráczi birtokára Somogyból és Zalából hozatott telepeseket, akikre kemény munka várt, erdőt kellett irtaniuk. A telepesek 10-15 holdat kaptak, amelyre lakóházakat és gazdasági épületeket építettek. A grófnak évenként 10-15 Ft váltságot kellett fizetniök. A gróf kötelezettséget vállalt, hogy a telepeseknek majd végkielégítésként néhány hold földet ad. Harminc évvel később Jankovich László, novogradaczai földbirtokos a szerződést megszegve a telepeseket újabb húsz évre kívánta szerződtetni. A jogsértés ellen kilencven család tiltakozott, akiknek egy részét a gróf a rendőrséggel kitoloncoltatta. 139 A daruvári Jankovich-birtokon és a környékbeli falvakban is sok magyar telepedett meg, így: Pankrácon, Filipovácon, Lipiken, Kiiszán, Izidorházán és Dobrovácsán. 1 Belovár megyébe főleg a hatvanas és a hetvenes években érkeztek szép számmal magyarok, ami nyilvánvalóan összefüggött a munkaerőhiánnyal, amely elsősorban a nagybirtokokat sújtotta. A horvát falvak zselléresedése minimális volt, mivel jelentős szabad földdel rendelkeztek. A Tüköry-uradalom magy T ar cselédsége az 1860-as években települt át a Dráván túlra Somogy, Tolna és Baranya megyékből. Belovártól délkeletre Véliki Godjevacba „Húsz-harminc év előtt..." főleg Somogy, Zala és Baranya megyékből magyarok kerekedtek fel. 142 Korenicsa faluban 1864-ben jelentek meg az első telepesek, akik Somogyból jöttek, kifejezetten föld- és házszerzési szándékkal. Brekinszkába is somogviak települtek 1868-tól, majd az. 1878-at követő években újabb telepesek érkeztek. 43
