Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

Bevezető

FELESÉGEMNEK SZERETETTEL AJÁNLOM (a szerző) BEVEZETŐ A századforduló évtizedeiben a kivándorlás ijesztő méreteire a korabeli tudósok — történészek, közgazdászok, szociológusok, — politikusok, publicisták, költők, írók és a közigazgatás vezetői egyaránt felfigyeltek. E témának, könyvtárnyi az irodalma, de e társadalmi jelenséggel a megyei és a városokban megjelent lokális sajtóban is szinte naponta foglalkoztak. Az elmúlt él 'tizedekben olyan szintézist teremtő alapvető munkák, jelentek meg, mint Rácz István: „A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849—1914" című munkája, valamint Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940 címmel írt monográfiája. Ugyancsak jelentős munkának tartjuk Alben Tezla és Kathy Elaine Tezla közreműködésével megjelentetett két kötetes monográfiát, amelyet „Valahol túl meseországban..." Az amerikás magyarok 1895-1920 címmel adtak ki. Úgy gondoljuk, hogy a Délkelet-Dunántúlról történő kivándorlás vertikális és sokrétű vizsgálata, igazolja azokat a globális megállapításokat, amely 'eket a fentiekben említett szerzők munkáikban jeli úzoltak. ugyanakkor kitapinthatjuk azokat a különbözőségeket is, amelyek más régiókra nem voltak, jellemzőek. A régióban a mikrotájak és az egyes települések sajátos viszonyait is nyomon követhetjük. Kutatásaink, során nyilvánvalóval vált, hogy az Amerikába irányuló kivándorlást nem lehet önmagában vizsgálni, mivel az szervesen összefügg a belső migrációval, amely a XVIII. századtól permanensen érvényesült. Ugyancsak összefüggést láthatunk az 1860-as évektől a Horváth-Szlavónországba és az Amerikába irányúié) kivándorlás között is. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kivándorlást kiváltó okok mindkét esetben azonos gazdasági társadalmi és szociológiai motivációt mutatnak. Figyelemmel követjük, hogy a népességmigráció, hogyan érvényesült a régióban — Somogy, Tolna és Baranya megyében — a XVIII—XIX. században. Ezt követően külön fejezetben vizsgáltuk, meg, hogy az agrárkapitalista fejlődés miként hatott a parasztság különböző rétegeire, illetőleg a pauperizálódás és a kii undor lás között milyen összefüggés mutatkozott. A társadalmi feszültségek kiéleződését, amelyek az agrárszocialista mozgalmakban nyilvánultak meg, ugyancsak bemutattuk, hangsúlyozi a egy adott régión belül is az eltérő specifikus vonásokat. Az ipar megkésett fejlődése a régióban indukálója volt a belső migrációnak és a kivándorlásnak egyaránt. De főként a torz agrárstruktúra játszott szerepet abban., hogy számosan elhagyták a szülőföldjüket. A korábbi időszakhoz képest kibontakozó dinamikus gazdasági fejlődés megkésettsége miatt a régióban, a társadalmi feszültségeket nem tudta levezetni és tompítani, de az újabb ellentmondásokra sem tudott választ adni. Ha e korszak értékelését objektív mércével megvonjuk, akkor láthatjuk, hogy a gazdasági fejlődés trendvonala országosan és a régióban is 1867— 1914 közötti csaknem félévszázad alatt némi ingadozással, de felfelé ívelt, ütemét tekintve pedig európai mércével is az élenjárók, közé tartoztunk, mivel a korszak hatalmas vállalkozásokat, építkezéseket, technikai újításokat valósított meg.