Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

III. Agrárszocialista mozgalmak

zéketlen volt a szociáldemokrata eszmékre, így útjuk ketté vált. Ha a cselédség életés munkakörülményeit vizsgáljuk, akkor megérthetjük azokat a század elején elementáris erővel kitört mozgalmakat, amelyek országosan is figyelemre méltóak voltak. Az 1897. és az 1898. évi aratósztrájkokat a csendőrség még csírájában különösebb erőfeszítés nélkül elfojtotta, de az 1905-06. évi sztrájkok már a hatalomnak nagyobb próbatételt jelentettek. Az általános politikai válság talaján kinőtt mozgalmak Pécsett és a megye más településeiben is szenvedélyes tüntetéseket és sztrájkokat váltottak ki. A társadalmi konfliktusok középpontjában a nincstelen parasztság földéhsége és az általánosságban alacsony munkabérek voltak. 1907-től, noha az alapproblémák nem szűntek meg, a mozgalom lanyhult, majd csendben kifulladt. A kivándorlás, a menekülő forradalom, mint az osztályharc levezető csatornája megoldotta átmenetileg az ellentéteket. A földmunkások közül sokan választották a békésebb megoldást, a kivándorlást. Hozzávetőlegesen 60%-uk ideiglenesen, vagy véglegesen kivándorolt Amerikába, illetve Németországba. A mozgalom bázisát apasztották 1907-től a nagy katonai behívások, Délkelet-Dunántúlon az országos átlagnál több katonát mozgósítottak Bosznia okkupációja és az 1912. évi balkáni háború idején. A „Baranyai Háromszög" napjainkban a szakirodalomban „Drávaszögnek" nevezett mikrotáj, amely egykor a volt Dárdai és Siklósi járás délkeleti, valamint a Mohácsi járás déli részét tartalmazza, külön vizsgálódást igényel. E mikrotáj olyan speciális gondokkal küszködött, amelyek Baranya egészére nem voltak jellemzőek. A terület nemzetiségi struktúrájának a fő jellemzője, „hogy magyar horvát (sokác), bosnyák, német lakosság élt itt nagy számban."

95 Sajátos gondokkal küszködtek az itt élő népek, a falvak lakói, nemzetiségek és magyarok kiszolgáltatva egyformán az uradalmak túlkapásainak és a természeti csapásoknak egyaránt. A gyakori árvíz, a következményeként jelentkező legelők pusztulása, az állatjárványok, az éhínség, e táj falvaiban hatványozottabban érződtek. Az állattenyésztésre berendelkezett sokác falvak lakói, akik a korábbiakban a disznótartás révén jelentős jövedelemre tettek szert Pécs és Eszék piacain, egyszerre a csőd szélén találták magukat. A filoxéra ezt a vidéket sem kímélte meg, elsősorban a magyar falvak szőlőit pusztította el. A természet erőinek kiszolgáltatott falvak lakói, akik a sorscsapásokat istencsapásoknak tekintették, védekezési reflexként a nazarénus szektát választották. Itt az agrárszocialista mozgalom egyik jelentős ideológiája a nazarénusok által hirdetett eszmék voltak, az agrárszocialista mozgalom regionális kapcsolatai is jobban érvényesültek. Kapcsolatot tartottak Bácska radikálisabb elemeivel, de Pécsről, Budapestről, és Zágrábból is érkeztek ide „eszmék" az agitátorok és a sajtótermékek révén. Az agrárszocialista mozgalomban az anarhisztikus vonások a megye más területén ilyen nyílt formában sehol sem voltak kimutathatóak. A Drávaszögben a politikai programokat idealiztikus anarchikus és chiliasztikus eszmék töredékeiből állították össze.

96 Összességében kijelenthetjük, hogy az 1898. évi mozgalom időszakában a nemzetiségi konfliktusok nem voltak jellemzőek, nem a nacionalista rendenciák érvényesültek, a társadalmi konfliktusok egy táborba tömörítették a magyarokat és a nemzetiségeket egyaránt. Az 1905-06 évi cseléd- és mezőgazdasági munkások mozgalmai itt is mozgásba hozták az elégedetlen tömegeket. „E terület akkor magyar, horvát (sokác), szerb és német nemzetiségű lakosságú falvainak népét mozgósította a kapitalista nagybirtok kizsákmányolása ellen."

97