Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Amikor az első világháború kezdetét vette, a belügyminiszter a 144.910/1914. évi rendeletét valamennyi megyei és városi törvényhatóságoknak megküldte. Ebben félreérhetetlenül utalt arra, hogy „a háborúból nem szabadna hiányozni azoknak sem, kik az elmúlt időkben munkakeresés céljából az ország területét elhagyták, de kiknek szívében tudom ma is melegen él a hazához való ragaszkodás nemes "320 erzese. A belügyminiszter szerint sokan lehetnek olyanok, akikhez a nagy távolság miatt a haza hívó szózata csak későn jut el. Azok, akik engedély nélkül hagyták el az országot „...akiket eddig csak az igazságos büntetéstől való félelem tartott az idegen földön vissza"

321 kötelességükre hallgatva hazajönnek. Aligha hiszem, hogy a felhívás az illinoisi bányákban dolgozók körében visszhangra talált volna. Nem siettek haza, akik biztonságban érezték magukat, nem kívántak részt venni egy gyilkos háborúban.