Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

késztették. Figyelemmel követhetjük a mezőgazdasági napszámosok, a paraszti törpebirtokosok, a kisiparosok és a bányászok romló életkörülményeit, és a változást igénylő törekvéseket is. Unikális jellegűek azok az. útlevelek, és a hozzácsatolt ügyiratok, amelyek a cigányság életébe engednek bepillantani. Az üzleti útra kért útlevelekből megismerhetjük a cégek és a vállalkozók kereskedelmi tevékenységét, az évszázados hagyományt folytató élőállat- és borkereskedelmet, amely főképpen a balkáni országokba irányult. Továbbá a kereskedelem egyéb ágazatáról is képet kapunk. A kivándorlók többségét Baranyában is a mezőgazdasági napszámosok és a néhány holdas törpebirtokosok alkották. A mezőgazdasági munkából megélni nem tudtak, meglehetősen alacsony bérért - közülük sokan - üzemekben, bányákban és különböző építkezéseken is vállaltak munkát. Azok akik a jövőbe vetett reményüket elvesztették, csekély vagyonukat és birtokukat pénzzé tették, egy részük Németországba, másik részük pedig az Egyesült Államokba vándorolt ki. A Németországban munkát vállalók általában nem azzal a szándékkal mentek ki, hogy ott véglegesen letelepedjenek, többségük évenként ingázott a két ország között. A múlt század kilencvenes éveiben a kivándorlás első szakasza, amely Horvát-Szlavónországba irányult, véget ért. A főszolgabírói jelentésekből egyértelművé válik, hogy a Dráván túlra már nem, Amerikába pedig még nem indultak el. 1893-ban a Baranyavári, a Szentlőrinci, a Pécsváradi, a Siklósi járásokból kivándorlás nem történt. A többi járásból is csak kevesen távoztak, így a Pécsi járásból Szalántáról két család, Pogányból egy család Szlavóniába, az utóbbi helységből még két család Amerikába vándorolt.

250 A Mohácsi járásból már többen kivándoroltak. Számukat azonban nem tudjuk pontosítani, de az okát annál inkább a philoxéra pusztítása folytán a keresetmód és a megélhetés oly alacsony fokra szállt le, hogy a kivándorlás mindig nagyobb méreteket fog ölteni, eddig a kivándorlás legerősebben Szlavónia és Horvátországba történt, legutóbbi időben azonban Boszniába készül nagyobb kivándorlás, mert ott nagyobb magyar telepeket szándékoznak létesíteni."

2M A megye vezetői ekkor még nem sejtették, hogy néhány év múlva milyen emberáradat indul el az óceánon túlra. A Pécsváradi járás főszolgabírája 1907-ben jelenti az alispánnak, hogy a szebényi lakosok közül jó néhányan a téli hónapokban Németországba utaznak munkát vállalni, majd tavasszal, amikor már itthon is több a munkalehetőség, visszajönnek.

252 Közülük sokan még az útlevelet sem váltják ki, hanem egyszerűen kiszöknek az országból. Ők aztán mindenfele statisztikai kimutatásból kimaradnak. Akivándorlási törvények és a helyi rendeletek szigorításával nem sok reményük volt, hogy útlevelet kapjanak. Közöttük vannak azok is, akik nem tudnak várni a hetekig szándékosan késleltetett útlevélre, inkább a hatóságok tudta nélkül, titkos utakon távoznak. A mezőgazdasági népesség megfogyatkozása a falusi kisiparosok helyzetében is krízist idézett elő. A falvak gazdaságának organikus egysége megbomlott. A belső piac összeszűkült a kisiparosok ebből a reménytelen helyzetből a kivezető utat ugyancsak a kivándorlásban találták meg. Ez esetben nem egy iparág válságáról beszélhetünk, hanem a kisipar egészét érintő jelenségről. Nem véletlen, hogy a kivándorlók között találunk szíjgyártót, péket, kőművest, asztalost, bognárt, cipészt, bádogost, takácsot, géplakatost, hentest és molnárt, de még tovább is sorolhatnánk a különböző szakmákat. Egy részük Németországba, mások az USA-ba vándoroltak ki. Az értelmiségiek közül csak kevesen indultak, nem merték vállalni a kockázatot, mivel külföldön nyelvtudás nélkül csak fizikai munkát kaphattak volna. A fizikai munka a