Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

II. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a parasztság kivándorlására a Délkelet-Dunántúlon

A tőkés viszonyok közepette a parasztság differenciálódása mind hatványozottabban érvényesült, amely pauperizálódást idézett elő (1. számú grafikon). A 2. és a 3. számú grafikonok összevetése alapján kitűnik, hogy a parasztság gazdagabb rétegeit - egész és a háromnegyed telkeseket - a két évtized válságai alapjában nem rendítették meg. A szegényebb rétegek számszerű és százalékos növekedése azonban érzékelhetően növekedett. A gazdasági és társadalmi átalakulás nehézségeihez a különböző nemzetiségek másként viszonyultak, tekintettel arra, hogy birtokstruktúrájuk, gazdasági kultúrájuk és nem utolsósorban lehetőségeik is eltérőek voltak (4.5. sz. grafikon). A horvát nemzetiségű parasztoknál az elszegényedés még hatványozottabban érvényesült, mind a magyaroknál. A betelepített németek ettől eltérő képet mutattak, mivel közülük többen stabilizálták gazdaságaikat, jó néhányan gyarapodtak is, de a zsellérek társadalmi felemelkedése itt is zsákutcába vezetett. A vallási megoszlás szerinti vizsgálatot azért tartottuk szükségesnek, mert a református falvak lakói az egykével próbálták gazdaságukat megvédeni. Jóllehet, részeredményeket elértek, a válságból a kivezető utat ők sem találták meg. 4. sz. grafikon Vallás és nemzetiség szerinti megoszlás 1861-ben katolikus protestáns német horvát zsidó 1-egész 2-3/4 3-1/2 4-1/4 5-zsellér