Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

II. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a parasztság kivándorlására a Délkelet-Dunántúlon

A belső tőkefelhalmozódás és a külföldi tőkebeáramlás a gyors fejlődés ellenére sem volt kielégítő, mivel a különböző birtoktípusok intenzifikálására a szükséges tőke nem állt rendelkezésre. A tőkeigény gyorsabban növekedett, mint a kínálat. A bérleti rendszer szükségszerűen kiszélesedett, mivel számosan a nagybirtokosok közül birtokaik egy részét a tőkés vállalkozóknak - pénzszerzés reményében bérbe adták. A század végén már az összes nagybirtok 28%-a bérletbe volt kiadva.

57 Az pedig köztudott, hogy a hitbizomány és a tőkés nagybérleti rendszer gátolta a parasztgazdaságok átalakulását, amelyek egyébként is hátrányosabb körülmények között gazdálkodtak. A parasztgazdaságok intenzív termelésre való átállása kettős irányú mozgást idézett elő. Ezt kiváltképpen akkor érzékelhetjük, ha az 1861. és az 1883. évi birtokstruktúrákat összehasonlítjuk.

58 1861 körül a paraszti birtokok száma: Egésztelkes 3/4 1/2 1/4 1/4 telken aluli s azon felül telkes telkes telkes és zsellér 830 849 7133 9 982 5 939 1883-ban a paraszti birtokok száma: Egésztelkes 3/4 1/2 1/4 1/4 telken aluli, s azon felül telkes telkes telkes és zsellér 797 963 4 504 11889 11777 Az 1-5. számú grafikonok plasztikusan szemléltetik a két évtized alatt történt változásokat.'

9 Láthatjuk, hogy a jobbágyfelszabadítás örömét a megye parasztságának tetemes része úgy élte meg, hogy földhöz nem jutott, és a szabadságával sem tudott kellőképpen élni. Az 1. számú grafikonon láthatjuk, hogy a parasztság tetemes része 1861-1883 között még inkább elszegényedett, csupán negyed telekkel rendelkezett, vagy pedig föld nélküli zsellérként tengődött. 1. sz. grafikon SOMOGY VÁRMEGYE (Úrbéri birtokok fogyása, növekedése) egész 3/4 telek 1/2 telek 1/4 telek zsellér első 1861., második 1883.