Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Ha a járásonkénti népszaporulatot összevetjük, akkor láthatjuk, hogy a szigetvári, az igali és a nagyatádi járás népszaporulata a megyei átlagnál lényegesen alacsonyabb volt. Feltűnő a Kaposvári járás alacsony és Kaposvár rendezett tanácsú város magas népességnövekedése. Úgy véljük, a kettő között összefüggés mutatkozik, mivel a megyeszékhely népességének a növekedését elsősorban nem a népszaporulat, hanem a lakosság koncentrációja idézte elő. Az iparosodó Kaposvár jobb életfeltételeket tudott teremteni, így a környező puszták és falvak felesleges népessége a városba költözött. Ha ezt a folyamatot járásonként áttekintjük, akkor szembetűnik, hogy a járási központok, amelyekben a gazdasági fejlődés feltételei jobbak voltak, a megyei átlagnál lényegesen gyorsabb fejlődést mutattak. Igal járási székhely ettől eltérő képet mutatott, inkább stagnált, mint fejlődött, a mikrotáj gazdasági centrumává nem tudott válni. Polgárai közül viszonylag sokan a kivándorlásban keresték a kiutat. A kivándorlás negatív következménye a népességre itt direkt módon hatott. Járásonként az alábbi képet láthatjuk. A Barcsi járás népességnövekedés tekintetében a megyei átlag alatt maradt. Barcs gazdasági fejlődése ugyanakkor dinamikus volt, ennek következtében a népesség növekedése a megyei átlagnak csaknem a kétszerese volt. Nyilvánvalóan a népesség koncentrációja itt is erősen érvényesült, ezen túl az 1000 lakosra jutó születésszámok tekintetében is igen előkelő helyet foglalt el. Ebben az esetben a kivándorlók magas számának negatív hatása még indirekt módon sem érvényesült. Láthatjuk, hogy azokból a községekből vándoroltak ki a legtöbben, amelyekben a társadalmi és a szociális feszültségeket nem tudták levezetni. A Csurgói járás népességnövekedés tekintetében a járások között a harmadik helyet foglalta el. A gazdasági, a kulturális és közigazgatási funkciókat ellátó Csurgó népességnövekedése megyei szinten is az élenjárók közé számított. A kivándorlás ebben a járásban minimális volt, így negatív hatása a népesedésre nem volt. A születési ráta Alsók, Csurgósarkad, Csurgónagymarton, Nemespátró és s Porrogszentpál községekben rendkívül alacsony volt. Több községben viszont feltűnően magas volt a születések száma. A református kisbirtokos parasztság az egykében, és nem a kivándorlásban kereste a kivezető utat. A puszták népe, a cselédek népszaporulata viszont olyan magas volt, hogy ellensúlyozta a veszteséget. Az Igali járásban a születések száma magas volt, de nem tudta pótolni a kivándorlásból adódó népességveszteséget, mivel ebből a járásból vándoroltak ki legtöbben. A német nemzetiségi községekből Polány, Bonnya, Gadács, Miklósi, Somogyaracs, Somogydöröcske, Somogyszil, Szorosad községekből, de ebben a járásban a magyarlakta községekből is a megyei átlagnál jóval többen vándoroltak ki. Ennek ellenére Bonnyában, Miklósiban, Szorosad községben számottevő a népesség növekedése, míg a többi településben népességfogyás mutatkozott. Itt láthatjuk, hogy egy adott település népesedésének mozgását több tényező is befolyásolja. Közülük a legfontosabbakat említjük meg: a beköltözés, a születési ráta szintje, az egészségügyi viszonyok, a halálozás és a kivándorlás stb. Ebben a járásban a kivándorlók létszáma olyan magas volt, hogy a viszonylag magas születési ráta sem tudta azt ellensúlyozni. Hogy egy adott település népesedése milyen irányba mozdul el, az a sok tényezőtől függ. A kivándorlók száma önmagában nem biztos, hogy negatívan hat a népesedésre. Függ ez többek között attól is, hogy milyen volt az eltávozók életkora, a családdal távoztak-e vagy egyedül, huzamosabb ideig kint tartózkodtak, vagy pedig rendszeresen hazajártak és végül itthon is maradtak. A Kaposvári járásból rendkívül kevesen vándoroltak ki, ennek ellenére jelentős népes-