Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VII. Kivándorlás Amerikába
Mások gyalog indultak el Kakonyára - Légrád mellett - s ott a drávai komppal a Muraközbe, Csáktornyát kikerülve Polstrandba, ahonnan vonattal utaztak tovább. Az is előfordult, hogy rokonlátogatás ürügyén Zágrábba mentek, onnan továbbgyalogoltak Stenjevecz állomásig, majd Ausztrián keresztül a vonatot vették igénybe. Szökésüket megkönnyítette, hogy horvát anyanyelvűek voltak, a környezetet ismerték, a hatóság elől könnyen elbújtak. Az USA-ból írt leveleikben - a hozzátartozóknak - beszámoltak a szökés módjáról és a lehetőségekről. Ezért aztán a taranyi postahivatalban - a csendőrség közreműködésével a leveleket és a postai küldeményeket rendszeresen ellenőrizték. Ez nyilvánvalóan növelte a kivándorlók számát, jóllehet a statisztikai kiadványokban csak a töredékük szerepel. Mégis úgy gondoljuk, hogy a 13 685 főnél kevesebben vándoroltak ki, mert előfordult az is, hogy az utolsó pillanatban a kivándorolni szándékozóknak elfogyott a bátorságuk, vagy pedig az utazáshoz szükséges pénzt nem tudták előteremteni. A feljelentések is gyakoriak voltak, a feleség a férjét, az öreg szülő a gyermekét próbálta meggátolni a kivándorlásban, mivel az eltartóját veszíthette el. A szomszédok, a rosszindulatú ismerősök, a falubéliek pedig az adatok hamisítását tárták fel a hatóságoknak, a kivándorolni szándékozótól utólagosan visszavonták az útlevelet, vagy pedig azok önként visszavonták a kérelmüket. Kanyar József egyik munkájában a kivándorlást elemezve a tényleges kivándorlók számát 1901-1910 között 7247 főben jelölte meg. 103 Az általunk elkészített 2-es számú táblázatban rövidebb intervallum alatt, - 1904—1910 9808 fő kapott útlevelet hozzátartozókkal együtt, a következő három és fél évben pedig újabb 3877 fő. Andrássy Antal a kivándorlással foglalkozó tanulmányában 19OO-I913 között a kivándorlók létszámát alacsonyabbra teszi, 9806 főt említ. 104 Az alispáni hivatal 1911-ben készített egy községsoros kimutatást, amely szerint 1900-1910 között Somogyban 12 908 fő nyert útlevelet. 105 (5. sz. táblázat) Az általunk elkészített 2-es számú táblázat szerint a fenti években útlevelet 10 433 fő kért, és közülük 9808-an kapták azt meg. Az első évek zűrzavaros adminisztrációja idézhet elő eltérést. A főszolgabírók az utólagosan szerkesztett jelentésekben alighanem nagyvonalúan és pontatlanul készítették el a kimutatásokat. Ezen túlmenően a primer forrásokból az általunk elkészített táblázatban a kivándorlókat a hozzátartozókkal együtt mutattuk ki, így az útlevelet kapottak száma érthetően magasabb. Az alispáni jelentésekből tudjuk, hogy 1906-ban az útlevéllel rendelkezők 25%-a, 1907-ben 3296-a, 1908-ban 42%-a nem élt a kivándorlás jogával. 106 Az első világháború előtti évtizedben az útlevéllel rendelkezők 30%-a nem vándorolt ki, így a kivándorlók tényleges számát 9581 főre tehetjük. Közülük jó néhányan viszont többször is éltek a kivándorlás jogával, míg mások inkább a huzamosabb ideig való kinttartózkodást választották. Hogy mennyi volt a kivándorlásból adódó emberveszteség, azt csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. 1906-ban 343-an, 1907-ben 789-en, 1908-ban 1035-en vándoroltak vissza. Az 1910-es években a visszavándorlók száma láthatóan csökkent, 1911-ben 72-en, 1913-ban 174-en, 1914-ben pedig 134-en jöttek haza az USA-ból. Az első világháború aztán lehetetlenné tette a visszavándorlást és ez a fél évtized sokakat meggyőzött arról, hogy véglegesen az USA-ban telepedjenek meg. 107 A korábbiakban a kivándorlók foglalkozás szerinti megoszlását egy szűkebb csoportnál elemeztük. Ezúttal a 2. sz. grafikonon kirajzolódik előttünk a foglalkozási megoszlás megyei képe.
