Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

I. A népességmigráció néhány vonása a Délkelet-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

tokát. Styrum-Lymburg gróf Simontornyára, Kassa Magyariék Gyönkre hozattak telepeseket, Nagyszékelybe reformátusok érkeztek 1722 körül. Szárazdon a németek 1735 körül telepedtek meg, ahová pfalzi telepesek érkeztek. Kéty községbe 1732-ben települtek evangélikus és protestáns németek. Bonyhádra még korábban, az 1720-as évek első felében érkeztek protestáns telepesek. Még ennél is korábban települtek a németek Tófűre, Mekényesre, Paksra, Cikóra, Bátaapátiba, Keszőhidegkútra, Kölesdre, Udvardiba, Mórágyra és Hidasra.

3 Hessenből a kivándorlás 1720-24 közötti években volt a legerősebb, de még az 1760-as években is érkeztek innen telepesek Tolna megyébe. Elsődleges hesseni települések csak Tolna megyében történtek, innen aztán később rajok indultak Somogyba és Baranyába.

38 A hesseni telepesekkel együtt természetesen más vidékekről is érkeztek Tolnába németek, így Svábországból a Fekete-erdőből, Ulm környékéről, Freiburgból, Biberach környékéről is.

39 Németek 1710-ig nem éltek a megyében, öt évvel később az összlakosságnak már 4%-át alkották, 1720-ban pedig 12%-át tették ki.

40 A megyebeli rác lakosság száma és aránya is jelentősen megváltozott. A török hódoltság idején és a XVII-XVIII. század fordulóján még a lakosság többségét alkották. A Rákóczi-szabadságharc időszakában a rác és a magyar konfliktusok a fegyveres harcok mérhetetlen károkat okoztak mindkét fél számára. Ettől kezdődően a rácok létszáma látványosan megfogyatkozott. A XIX. század első felében 1828 Egyed Antal leírása átfogó képet ad Tolna megye nemzetiségi összetételéről és viszonyairól.

41 Az Egyed-féle kérdőív, amelyet minden faluba megküldték, 22 pontból állott. A településekre vonatkozó legfontosabb gazdasági, társadalmi, művelődéstörténeti, demográfiai és nemzetiségi adatokat tartalmazza. Ez idő tájt a magyarok negyvenhárom tiszta és harminc vegyes lakosságú helységben éltek, létszámuk 106276 főt tett ki. A nemzetiségek közül a németeké volt a legmagasabb létszám. 79 580 fő, a rácok és zsidók létszáma nem volt számottevő, az előbbiek 4113-an, az utóbbiak pedig 3 842-en voltak. A tótok létszámát az összeíró 870 főben jelölte meg.

42 A vármegyében 1828-ban tizenhat mezőváros, kilencvenkét falu és nyolcvanhat puszta volt. Teljes körű adatokkal sajnos nem rendelkezünk, de nyolc mezőváros és ötvennégy falu jelentése fennmaradt, amely a megye összlakosságának 55%-át tartalmazza. 1828-ban Tolna megye lakosságának 40%-át már a betelepült németek alkották.

43 A tisztán németlakta települések száma negyven, harminc településben pedig a lakosság vegyes volt. A rácok többsége Földváron, Grábócon, Szálkán és AlsóNánán élt.

44 A tótok Földváron és Mözsön éltek. A zsidók többsége Bonyhádon élt, de sokan telepedtek le Pakson és Hőgyészen is. Ha a megye százhét településének nemzetiségi összetételét megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy - a pusztáktól eltekintve - ennek egyharmada magyar-német vegyes lakosságú település volt. A többinek a fele - negyven - negyven - a tiszta német vagy pedig a magyarok által lakott helység volt.

45 Jóllehet a XIX. század második felében a nemzetiségi megszorításoknak a megyei közigazgatás is igyekezett megfelelni, a túlzó erőszakos magyarosítás nyomaival mégsem találkozunk. A zárt tömbökben élő nemzetek megőrizték nyelvüket, kulturális hagyományaikat, termelési kultúrájukat és magukkal hozott szokásaikat is. Ezek a települések a paraszti termelési kultúrában élenjártak, lakóinak magasabb életszínvonalat tudtak biztosítani.