Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VII. Kivándorlás Amerikába
szigorúan ellenőriztek? 1 A magányosan elinduló kivándorló átlagban 200-400 koronát vitt magával az útra, biztonsági tartalékként. Ha népes családját is vitte, az már kisebb készpénzvagyont igényelt. Dechert Henrik somogydöröcskei kisbirtokos paraszt 1909-ben feleségével és három gyermekével vándorolt ki. Nyilvánvalóan hosszabb időre tervezte a kinttartózkodást, mivel 2 000 koronát vitt magával? 2 Azok a kivándorlók, akik hazájukat végképpen el akarták hagyni, vagyonukat pénzzé tették, és azt magukkal vitték. Feltehetően tetemes mennyiségű pénzt vittek ki az országból. Ha a legszegényebbek itthon maradásra kényszerültek, kik voltak, akik a szükséges pénzt, amely e vállalkozáshoz kellett, elő tudták teremteni és milyen forrásokból szerezték azt meg. A teljesség igénye nélkül az 1906-1908-as évekből 706 útlevélkérelmet vizsgáltunk meg abból a szempontból, hogy a kivándorlók milyen gazdasági háttérrel rendelkeztek, és az utazáshoz kitől kaptak pénzügyi támogatást. E vertikális vizsgálatnál válogatási szempontokat nem vettünk figyelembe, így az feltehetően a kivándorlók általános és átlagos viszonyait tükrözi. Az 1. számú táblázat egyértelműen igazolja, hogy a falvak népe indult el elsősorban az óceánon túlra? 3 A kivándorlók társadalmi, illetőleg foglalkozási megoszlása az alábbi képet mutatta?' földműves: 89 fő kisbirtokos: 11 fő iparos: 49 fő napszámos: 541 fő cseléd: 7 fő egyéb: 9 fő összesen: 706 fő A kivándorlók 76,6%-a - a napszámosok közül került ki. Az 1. sz. táblázatban láthatjuk, hogy a napszámosok elé gyakran írták oda a mezőgazdasági, a földműves, a kisbirtokos jelzőt, mintegy jelezve, hogy valamennyien a mezőgazdasági munkából éltek. A meghatározásnál bizonyos pontatlanságot érzünk. Úgy gondoljuk, hogy az útlevéllapokat és az egyéb kérelmeket a körjegyzőségeken állították ki és a szempontok nem voltak mindig érthetőek és azonosak sem. így fordulhatott elő, hogy a napszámos kategóriákban jó néhányan nagyobb értékű vagyonnal rendelkeztek, mint akiket földművesnek, vagy kisbirtokosnak tüntettek fel. A kivándorlók között voltak viszonylag módosabbak is, akik többezer korona értékű ingatlant birtokoltak, akiknél nagyon is feltételezhető, hogy a vagyonszerzés céljából vándoroltak ki. Sokan azonban sem készpénzzel, sem pedig vagyonnal nem rendelkeztek. Ebben az esetben az útlevélkérő csak akkor kapott engedélyt, ha az itthon maradt feleségért, illetőleg a gyermekekért valaki, vagy valakik erkölcsi és anyagi felelősséget vállaltak, ők voltak a jótállók. Többnyire a szülők, a nagyszülők, a rokonok, a testvérek, az unokatestvérek vállalták el e felelősségteljes feladatot. A kivándorlót ugyanis baleset érhette, katasztrófa áldozata lehetett, ilyen esetben a jótálló igen súlyos helyzetbe kerülhetett. Nemritkán az is előfordult, hogy a kivándorolni szándékozó és a jótálló között rokoni kapcsolat nem volt. Többségük módos, gazdag ember volt a faluban. Jogos a kérdés vajon, miért vállalták el a súlyos következményekkel, de mindenféleképpen bonyodalmakkal járó felelősséget. Bizonyítani nem
