Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások

származású politikusainak „bűneit” is kiemelte. Bibó István 1948-ban két nagy tanulmányban is foglalkozott az antiszemitizmus, illetve ezzel kapocsolatban az asszimiláció problémájával. A magyar alkat eltorzulását elemző írása3 a XVI. századtól kísérte végig históriánkat. A neoabszolutista korszak „végére azonban a magyar társadalmi fejlődés síkján egy végzetes folyamat bontakozik ki: a nemzeti értelmiség és a haladó középnemesség megtorpanása.

Ez az a pont, amelytől érdemes különös figyelemmel követni a magyar fejlődés megzavarodottságának a tüneteit.,,4 A bukott szabadságharc okozta társadalmi trauma a hazai elit „vezető rétegeiben két döntő, s mindjárt hozzátehetjük, félrevezető tanulságot rögzített...”6 A Habsburg Birodalom európai „szükségszerűségét”, és ha ez az államkonglomerátum netán mégis széthullana, akkor a soknyelvű történeti Magyarország is darabokra esne. Ez utóbbi állítást Bibó - természetesen - igaznak tartotta és hozzátette: „ezen azonban végsőleg a Habsburg Birodalom fennmaradása sem segíthetett.” Az 1867-et követő fél évszázad társadalmi megrekedése legmarkánsabban a nemzetiségi politikával és a nemzetiségi asszimilációval kapcsolatban mutatkozott meg. A magyar társadalom a kiegyezéssel „minden téren mozdulatlanná merevedett, szerkezetének alapjellegében, ha jogi intézményeiben nem is, feudális, pontosabban rendi társadalom volt. A rendi társadalom pedig általában nem asszimilál, pontosabban nem az egész közösséghez asszimilál, hanem egyes kasztokhoz, csoportokhoz... A múlt század második felének magyar társadalma pedig a feudalizmusból éppen kibontakozni kezdett, ezen a fokon megrekedt, tehát egy szűkén és részlegesen asszimiláló társadalom volt. Nem is történt asszimiláció másutt, mint a magyarországi polgárosodás gyér gócaiban, a városi német és zsidó lakosság körében. Ezeknek nyelvi és érzelmi asszimilációja gyorsnak és sikeresnek mutatkozott, ez a siker azonban azonnal bele is építődött a magyar politikai illúziók építményébe..."6 A társadalmi fejlődés zavarai másik munkájában, ,A zsidókérdés Magyarországon” c. tanulmányban is megfogalmazódtak. Bibó az antiszemitizmus okait kereső nézetek közül — szellemtörténeti szempontból — három megközelítést talált, jelesül a középkori vallási előítéleteket, a történelmi materializmus szerint gazdasági és társadalmi okokat, valamint a lélektani tényezőket (irigység, másság) hangsúlyozó nézeteket.7 A kérdést körüljárva, több aspektusból is vizsgálva Bibó szerint a modern, politikai antiszemitizmus három elemből tevődik össze: 1. a „középkori zsidóellenes előítélet”-ekből, 2. „a zsidóság és a környezet egymásról szerzett tapasztalatainak tömegé”-ből és 3- „a modern társadalmi fejlődés zavarai”- ból.8

A magyar kapitalizmus dualizmuskori fejlődése együttjárt az ország társadalmi szerkezetének átalakulásával: a tradicionális uralkodó osztály egyes rétegei - főleg a középbirtokos -, a volt mezővárosi és a kisvárosi polgárság jelentős része a gazdasági és a politikai életben teret vesztettek.9 A jobbágyfelszabadítást követően nyilvánvalóvá vált, hogy a megfelelő tőke hiánya megrendítette a birtokos osztályt, melynek tagjai gyakran folyamodtak jelzálogkölcsönök felvételére, amit pedig sokszor az árverések követtek. A céhek 1872-es felszámolása pedig az érintett társadalmi réteg, a céhes polgárság feudális kiváltságainak végképp véget vetett, ezzel, mint komoly versenytársakkal szembekerültek a korábbi kontárokkal, kik közül sokan zsidók voltak.

Az 1873-as gazdasági válság, a több éve ismétlődő elemi csapások sora, a pénztelenség és az uzsorakölcsönök10 a megyében is jelentős elszegényedéshez vezettek, amit csak fokozott a következő évtizedbe is átnyúló agrárválság.

82