Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Rozsos István: Kaposi Mór (1837-1902)
proliferatiója, egyben olyan angiogén-proliferatió folyamat modellje is, mely ma a kutatások középpontjába került”. Kaposi Mór neve közel egy évszázad után ismét az érdeklődés előterébe került. Érthető tehát, hogy az osztrák orvostudomány magáénak tekinti éppen úgy, mint a magyar. De érdemes-e vitatni, hogy Kaposi Mór magyar vagy osztrák volt-e? Első pillantásra helyezkedhetnénk olyan álláspontra, hogy születésének földrajzi és anyakönyvezésének helye eldöntötte a kérdést, de követhetnénk akár a Zsidó Lexicon szerkesztőségének azt a felfogását is, amit helyesen képviseltek, tudniillik a lexikonban a kitérteket is feltüntették, változatlanul zsidó származásúnak tekintve őket. Persze kérdés, hogy a kultúrára, közelebbről az orvostudományra nézve van-e jelentősége annak, hogy Kaposi Mórt osztráknak vagy nagyarnak tekinthetjük-e. A történeti tények közül azonban lehetetlen megkerülni azt, hogy az 1871. évi névmagyarosítást követően 1876-ban a Hebra-féle tankönyv egyik lapján a cím alatt a következő olvasható: „Tisztelt munkatársunk, dr. Kohn Móricz úr a tudományos világban jól ismert nevét Kaposira változtatta.” Kétségtelenül érdekes, hogy nevének megváltoztatását még tankönyvben is közölte, talán arra gondolva: a tankönyvet a világ minden részén olvassák? A Kaposi nevet bizonyára azért választotta, hogy kimutassa ragaszkodását magyar hazájához és szülővárosához, Kaposvárhoz. Vajon nem magyar érzésének fényes bizonyítéka-e az, hogy nevét 1871-ben német nyelvű környezetben, a bécsi egyetemen már mint nyilvános rendkívüli tanár és világszerte ismert szakember magyarosította Kaposira? Vajon nem bizonyíték-e az is, hogy kaposvári rokonaival a kapcsolatot végig megtartotta, honfitársaival pedig mindig folyékony magyar nyelven érintkezett? Húgának fia: Ullmann Antal ugyancsak magyarnak vallotta magát, aki Bécsben Kaposi támogatásával végezte az egyetemet, pár évig ott dolgozott, de visszatért Kaposvárra, s 1893-ban a bujakóros-osztály főorvosává nevezték ki. Kaposi Mór magyar kollégáival is rendszeres kapcsolatot tartott fenn: részt vett a pesti tudományos rendezvényeken, és az Orvosi Hetilap hasábjain cikkei jelentek meg. 1935-ben a német Rille Kaposi Mórt mint nagy magyar dermatológust idézte a Budapesti Nemzetközi Kongresszuson. Nem véletlen tehát, hogy Kaposi Mórt az osztrák mellett a magyar orvostudomány is a magáénak érzi. Kaposi Mórt 1881-ben Hebra halála után a bőrgyógyászati tanszék professzorává nevezték ki, ott dolgozott és oktatott 1902. március 6-án bekövetkezett haláláig. Nem sokkal ezután szobrot emeltek neki a bécsi egyetemen, és emlékét ma is ápolják. Sajnos, hazánk és szülővárosa ezzel egy kissé megkésett. Ugyan Franki munkássága, majd Simon professzor javaslata nyomán a ’70-es években a Magyar Dermatológiai Társaság fölvette nevét; tiszteletére a megyei kórházban több tudományos emlékülést rendeztek; 1987-ben a bőrgyógyászati osztályon Kaposi Mór-emléktáblát avattak; 1988-ban pedig mellszobrát leplezte le Jakó Géza bostoni professzor a bőrgyógyászati osztály udvarán. A szoborhoz a pénzt azonban az Egyesült Államokban élő mintegy 800 magyar származású orvos körében végzett gyűjtésből teremtették elő. Végre 1992. október 23-án sor kerülhetett a megyei kórház névadója emlékművének felavatására is, amely születésének 155. évfordulójára esett. Az emlékmű a megyei kórház udvarán, az új műtéti tömb előtti téren helyezkedik el; Kampf József szobrászművész kőbe faragott stilizált fa formájában tolmácsolja számunkra a Kaposi Mór, és talán a zsidó nép nekünk szóló üzenetét. A stilizált fa lombjának bal oldali részén Kaposi Mór domborműve, jobb oldali részén „Városunk szülötte, a világhírű 77
