Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: A zsidók kereskedelmi tevékenysége Somogyban a kései feudalizmus időszakában
A zsidóság jelentőségét számszerűségük alapján nem ítélhetjük meg, mivel a kereskedelem és az ipari szolgáltatás tekintetében olyan feladatokat láttak el, amelyekkel a lakosság tetemes részének jogos igényeit elégítették ki. Ugyanez vonatkozik - jelentőségét tekintve - a praediumokra is, amelyekben a cselédek és a pásztorok a gazdasági élet egy másik faktorában, jelesül a mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszottak abban, hogy az uradalmak árutermelése, extenzív és intenzív irányba egyaránt fejlődött. 1815-ben 25 vásári privilégiummal rendelkező település volt a megyében, és közülük csak kilencben laktak zsidók magasabb létszámban. A katonákat elszállásoló helységek, Andocs, Igái, Karád, Szil, valamint a transensans helységek szintén elősegítették a zsidó lakosság népességkoncentrációját. Néhány zsidó család gazdasági karrierje pedig összefüggött a hadsereg ellátásával. A contrahens zsidók gabonát, élelmiszert, ruhát és egyéb használati cikkeket szállítottak a katonaság részére. A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a XIX. század első évtizedeiben az utak, a mezővárosok és a vásári privilégiumok, a katonákat elszállásoló és a transensans helységek ugyan mutattak bizonyos kapcsolatot a zsidó lakosság területi koncentrációjában, együttes hatásuk nem is volt jelentéktelen, e folyamatot azonban alapvetően nem ez határozta meg, hanem a munkamegosztásban betöltött szerepük. A fejlettebb mezővárosoktól és a kereskedelmi utaktól távol levő falvak részükre biztosabb megélhetést tették lehetővé, de a céhes kézművesek és a kereskedők konkurenciájától sem kellett itt tartaniok. Monopolhelyzetükkel ipari és kereskedelmi tevékenységüket megalapozhatták, és bár a személyi függés ezekben a településekben jobban érvényesült, talán a kiszolgáltatottság mértéke is nagyobb volt, mint a szabadabb légkörű mezővárosokban, mégis több lehetett az előnye, mint a hátránya. A zsidóság tehertételei közül változatlanul a türelmi adó volt a legsúlyosabb. A megye 1828. szept. 22-i Helytartótanácsnak küldött jelentésében is ez tükröződik. ,A megyebeli zsidóság időről időre szerfelett is volt sanyargatva a türelmi adójának befizetésére.”32 E jelentésből megtudjuk, hogy a tetemes adóhátralékot országszerte karhatalommal hajtották be. A megye által kijelölt vizsgálóbizottság előtt a zsidóság képviselői megrázó képet festettek szociális helyzetükről. A megye álláspontját 21 pontban összegezte.33 A tolerantialis taxának - türelmi adó - legutóbbi megyei részesedését 1799. november 12-én állapították meg, amikor 476 zsidó háztartást jegyeztek fel, a tulajdonukban lévő 22 915 ft 40 xr becsült érték után 3317 ft türelmi adót kellett fizetniük.34 Ezen felül még a vármegye kasszájába és a földesúrnak is kötelesek voltak adót fizetni. Az adót a megye vezetői túlzottan nagy összegben állapították meg. így az adósság, a be nem fizetett adó csak halmozódott, amely 1828-ban már 4207 ff 35 Vg xr-ra növekedett.35 A zsidóság az adó felülvizsgálatát kérte, azonban „a háborúk zivatarjai semmivé tette ezt a reménységét”,3’ majd kétszeresére felemelték az adó összegét. Sőt a paksi tűzkárt vallott zsidók adósságainak egy részét is a megyebelieknek kellett törleszteni. A megye elsősorban azt kifogásolta, hogy az adók felemelése az országgyűlés megkérdezése nélkül történt, márpedig ez sérti a nemesi alkotmányos jogokat. A zsidóság kérelmeit a kormányzati szervek mindannyiszor elutasították, a helyzet mégcsak súlyosbodott, mivel az adót pengő pénzben követelték. A megye zsidó közössége - a vármegye tudta nélkül — arra kényszerült, hogy nagyobb összegű 64
