Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: A zsidók kereskedelmi tevékenysége Somogyban a kései feudalizmus időszakában
A Somogy megyében élő zsidó lakosság családszerkezete a mellékelt táblázat szerint az alábbiakat tükrözi26 (2. sz. melléklet). Általánosságban a népesebb család volt a tipikus, egy-egy családban négy-öt gyermek is megtalálható. A szolgálók (nők) és a szolgák feltűnően magas száma ugyancsak igazolja korábbi feltevésünket, miszerint ekkor már a vagyoni tagozódás kezdetét vette. Mindezek ellenére mégis feltételezzük, hogy a szolgák rovatában olyan kisegítő munkaerők is szerepelhettek, akiket a családfő, feltehetően az adózás miatt sem a kézműves, sem pedig kereskedelmi munkakörben nem kívánta feltüntetni. Közülük többen valószínűleg engedély nélkül jöttek be külföldről, a letelepedési engedélyt még nem kapták meg, de szűkös anyagi helyzetük miatt a házbért sem tudták volna kifizetni. A zsidók a sorstársakat segítették és támogatták, a kisebbségi sors kohéziós erőként hatott az egyénre és a közösségre egyaránt. Időközben a zsidóság területi elhelyezkedése is módosult. A XVIII. század utolsó harmadában még meglehetősen szétszórtan éltek a megye több száz településében. 1815-ben e tekintetben már nyomon követhetjük a zsidó lakosság népességkoncentrációját, amely 1844-ig még csak fokozódik. E folyamat érzékeltetésére elkészítettük a 3. sz. mellékletet.2 Nagyobb létszámban zsidó lakosság a megye huszonkilenc településében mutatkozott. Szembetűnő, hogy közülük mindössze hét található a megye déli részének két ellentétes pólusán, Délkelet-Somogybán Szigetvár, Gyöngyösmellék és Istvándi, a délnyugati területeken pedig Csurgó, Szakácsi, Nemesvid és Nemesdéd. Az alsó postaúton lévő települések a zsidóknak nem jelentettek különösebb vonzerőt. A fenti települések többsége zömmel a Kapos völgyében, illetőleg a megye északi területein volt, jó néhány pedig a felső postaút mentén, illetve annak vonzáskörzetében. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a posta- és kereskedelmi utak mentén lévő települések a kereskedelmi és ipari tevékenységet folytató zsidó lakosságot mennyiben vonzották. Noha közöttük bizonyos kölcsönhatás kimutatható, mégis kijelenthetjük, hogy ezeknek az utaknak e tekintetben csak másodlagos szerepük volt. Ekkor még mindkét postaút elsődlegesen a tranzitkereskedelem feladatait látta el. A szigetvári, úgynevezett alsó postaúton főképpen a környék nagybirtokosainak az uradalmaiból szállították a terményeket a nyugat-európai piacokra. Kétségtelen, a Balaton déli részén végigvonuló felső postaút mentén a népesebb, zsidók által lakott települések közül viszonylag többet találunk. Mégis úgy véljük, hogy ebben elsődlegesen indukáló szerepet Kanizsa, Keszthely, Tapolca és Veszprém mezőváros vásárai és hetipiacai játszották. A zsidó kereskedelem - a házaló kereskedők révén - sajátos funkciót látott el, felvevőpiaca és értékesítési lehetőségei a jó utaktól távoleső, eldugott falvakban voltak. Szükségesnek tartjuk a továbbiakban a mezővárosok és e települések közötti korreláció vizsgálatát is, mivel köztudott, hogy az árutermelés, a piaci viszonyok kiszélesedése indította el országosan és a megyében is a mezővárosok fejlődését. 1772-ben Somogybán 11 mezővárost és 291 falut tartottak számon.28 1820-ban azonban már 30 mezővárost (oppidum), 272 falut és 77 praediumot jegyeztek fel.29 61
