Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szilágyi Mihály: Zsidóközösségek kialakulása Tolnában a XVIII. században
Láttuk, hogy a feudális jogrendszer nem tekintette a zsidókat teljes jogú állampolgároknak. Ezt a diszkriminációt a zsidó község további jogcsorbító intézkedéssel tetézi. Jogképesség szempontjából kétféle embert ismer: 1. Teljes jogú, akit anyagi viszonyai és magatartása mérlegelésével az elöljáróság tökéletes jogképességgel ruház fel („Chezkat hakahal”). Általában a letelepedéstől számított 3 év elteltével nyeri el e jogot, s legalább évi 5 ft türelmi adót kell fizetnie ahhoz, hogy választó és választható legyen a községben. A jelölés joga a földesúré. Magát a választást öt kisorsolt elektor vezeti. A jelöltek közül egy bírót, két esküdtet, 6 ülnököt (elöljárót), 3 templomgondnokot és egy szószólót (Vormund, „Fürmender”) választanak. Az egymással rokonságban állók nem választhatók be a község vezetőségébe. A 21 tagú nagytanácsba háromszor hetes felosztásban választják be tagjaikat. Az elsőbe az évi 3-10 ft közötti, a másodikba az évi 10-25 ft közötti, a harmadikba az évi 25 ft-ot meghaladó adót fizető tagok kerülhetnek. Ezáltal a teljes jogú adózó tagság minden rétege képviselve van a zsidó község vezetésében. 2. Korlátozott jogú tag (chucim) lehet az, aki szegénységénél fogva még az évi 3 ft türelmi adó megfizetésére is képtelen. Nem is juthat választójoghoz. Többnyire szolgák, időszakos keresettel bíró egyének, háztartási alkalmazottak, a jótékonysági intézményektől támogatott szegények köre. Őket egyes liturgikus dolgokban is háttérbe szorítják (pl. szombaton, ünnepnapon, kiemelkedő történelmi emléknapokon nem igényelhetik maguknak az előimádkozói tisztséget, nem járulhatnak a Tóra elé.18 A temetőben is egyenlőtlenség uralkodik: „kinek-kinek érdeme és életbeni állása” szerint illetheti meg a zsinagóga udvarán a búcsúztató és az I. osztályú sírhely. Ha elegendő pénze van, „örök időre” megválthatja az emlékét megőrző templomi szertartásokat. A vagyonosok kibújhatnak a sorshúzással kijelölt betegőrzés és halottőrzés kötelme alól. A vagyoni cenzuson túl további kirekesztések is érvényesülnek. A legkirívóbb a nők egyenjogúságának hiánya. A templomi vallásos összejövetelek gyakorlatilag nélkülük folynak le. Ha ott is tartózkodnak, a karzatra vannak száműzve. Nem választhatnak és nem választhatók községi és egyesületi tisztségre. Bonyhádon a zsidó nő nem kísérheti ki a halott férfi koporsóját a temetőbe, míg a férfiak mindkét nembéli halottat követő menetben részt vehetnek.19 A bonyhádi zsidó község, peres ügyekben, elsőfokú hatóság; ítélete ellen, másodfokon, a földesúri úriszéken lehet fellebbezni. Az ítéletet a zsinagógában hirdetik ki, s gondoskodnak következetes végrehajtásáról. Ilyenek: A teljes jogú tagság ideiglenes felfüggesztése, megfosztása, községi tisztség betöltésére való alkalmatlanság kimondása, anyagi és pénzügyi kártalanítás, rágalmazási ügyekben pénzbírság és megkövetés, liturgikus jogoktól való megfosztás stb. Az uraság rendelkezésre bocsátja hajdúját az ítélet végrehajtására.20 A zsidó község és az úriszék között szoros kapcsolat alakult ki. Az uraság udvarbírója (Hofrichter) egy alkalommal tudomást szerzett a templomi rendbontásról, és szigorú hangvételű átiratot intézett a községhez. ..Aki a zsinagógában, minthogy az templom” illetlenül viselkedik, azt nemcsak onnan, hanem az uradalom területéről is kiutasítja. Feljogosítja „az izraelita község elöljáróit”, hogy a rendbontót azonnal csukássá be. Egy másik példa: PerlsMózes rabbi hívei és ellenfelei között oly nagy forrongás tört ki a zsinagógában, hogy négy rendbiztost kellett kijelölni, s ezeknek tisztükben való megerősítését kérték a főszolgabírótól.21 52
