Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szilágyi Mihály: Zsidóközösségek kialakulása Tolnában a XVIII. században
ZSIDÓKÖZÖSSÉGEK KIALAKULÁSA TOLNÁBAN A XVIII. SZÁZADBAN SZILÁGYI MIHÁLY A kutatás jelenlegi stádiumában nagy valószínűséggel azt állíthatjuk, hogy Tolnában a 18. század első felében csak Bonyhádon és Pakson alakultak ki a zsidó községszerveződés feltételei. A század második felében, annak is utolsó két évtizedében mindössze a gyönki gyülekezet megalakulásáról vannak szórványos adataink. A valamikor oly népes hőgyészi zsidó község első rabbija pedig csak 1809 körül foglalja el székét. Többnyire a cseh, a morva, a lengyel és német tartományokból a hazai földesurak jóvoltából Tolnában letelepült zsidók első csoportjai az urasági haszonvételek bérlőiként (kocsma, pálinkafőzde, hússzék), a mezőgazdasági termékek felvásárlójaként, a fogyasztási cikkek beszerzői és továbbeladóiként megszüntették azokat a fehér foltokat mezővároson és falun egyaránt, amelyek a másfél százados török uralom után a megye újjáépítése folyamán jelentkeztek. Szakértelműkkel, kereskedői hajlamukkal, alkalmazkodóképességükkel, összeköttetéseikkel csakhamar a figyelem központjába kerültek.1 Felmerülhet a kérdés, hogy: ha ennyire bebizonyították életrevalóságukat és a gazdasági életben csakhamar nélkülözhetetlen szerepüket, vajon miért csak két településen, Bonyhádon és Pakson vált lehetővé Tolnában egy nagyobb létszámú zsidó közösség kialakulása. A kérdésfelvetésre - véleményem szerint - a földesurak, a céhek és a zsidók érdekviszonyai adhatnak kielégítő magyarázatot. A termények felvásárlásához, gyakran meghitelezéséhez, a haszonvételek bérbeadásához a helyi földbirtokosoknak nincs nagyobb létszámú zsidóságra szükségük. Ebből az is következik, hogy a zsidók néhányadmagukkal nem képesek bírói, tanítói és vallási szervezetet fenntartani. Számos birtokon (később mezővárosokban is) maguk a zsidók ellenezték a leginkább további hitsorsosok befogadását, magyarán: az üzleti és megélhetési lehetőségeken való nemkívánatos osztozást. Közismerten kiválóak voltak a zsidó kézművesek. Ők miért nem hoztak létre Tolna több mint 20 mezővárosában nagy létszámú közösségeket? — Azért, mert azok többségében már gyökeret eresztettek a magyar és német szabók, a csizmadiák és a foltozó vargák, a könyvkötők és a szűcsök, az órások és az üvegesek. Céheik a mezőváros magisztrátusában hatásosan védték tagjaik érdekeit minden idegen, így a zsidók ellen is. Végül is a földesúr önös érdekeiből táplálkozó zsidószimpátiája és a helybeli céhek fejletlensége csak Pakson és Bonyhádon találkozott - zsidó szemszögből — szerencsésen, a 18. század első felében. 47
