Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Nagy Pál: Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában
nyugtákkal igazolta a befizetéseket (ilyeneket többet is ismerünk).40 A zsidó elöljáróságnak gondoskodnia kellett az özvegyekről és árvákról. Ha valamelyik zsidó meghalt, vagyonát felmérték, gyermekei mellé tutort jelöltek ki. Az elöljáróság évente ellenőrizte ezt a gyámot, s ügyelt rá, hogy az árvák felnőtté válva megkapják vagyonukat. A vagyoni-foglalkozási átstrukturálódással párhuzamosan differenciálódott a zsidók belső élete is. Az 1778-as összeírásból már változások olvashatók ki. Megkezdődött a helyi közösségek kifejlődése, amit jól mutat a közösség alkalmazásában állók megjelenése, míg korábban nem találkozunk ilyenekkel. A közösségi élet ott volt a legfejlettebb, ahol a legrégebben telepedtek meg a zsidók, s a legkisebb volt a fluktuáció: Tabon, Szilben, Toponáron, Büssüben, Igáiban. Szigetvár és Marcali zsidósága mobilisabb volt, a nagyobb konkurencia miatt nehezebben teremthettek egzisztenciát. A megye legfejlettebb, legpolgárosultabb mezővárosi társadalma Szigetváron alakult ki, mások voltak a befogadás feltételei, s itt élt a legtöbb rác kereskedő is, akik igyekeztek befolyásolni a magisztrátust. 1778-ban a következő települések zsidó közössége alkalmazott metszőt (sachter): Ádándon Abrahamus Jakap (évi 10 fi fizetés); Kisbárapátiban Sámuel Kotlib (15 ft); Büssüben Mathias Joseff (30 ft) és Jacobus Salamon (-); Endréden Josephus Moyses (20 ft) és Zachar Lebli (—); Igáiban Moyses Hersli (10 ft); MegyerbenJacobus Farkas (15 ft); Telekiben Abraham [-----] (20 ft); Tabon Sámuel Joseff (36 fi) és Lazar us Isaak (19 fi); Torvajon Michael Samu (5 ft); Zalában Abraham Jakop (21 ft) és Salamon Moyses (-); Aszalóban Josepus Moyses (4 ft); Gigében Lebl Isac (6 ft); Öreglakon Abrahamus Márton (6 ft); Magyaregresen Josephus Hersl (5 ft); Niklán Jacobus Liebl (9 ft) és Mathias Hersl (8 ft); Ordán Mojses Joseph (4 ft); Alsokon David Hersl (8 ft); Szigetváron Alexander Ezak (40 ft) és Samuel Hersl (40 ft). Az ingadozó jövedelmek visszatükrözik a közösségek közötti vagyoni különbségeket. Három településen a sachter egyúttal a zsidó ifjak nevelője is (instructor): Kőröshegyen Isac Sámsony (40 ft); Nágocson Franciscus Israel (22 fi); Toponáron Josephus Israel (4 fi). Igáiban Isac Simonynak (ő nem sachter) nem volt pénzbeli jövedelme, javadalmát bizonyára természetben kapta. Két közösség alkalmazott mestert (magister, egyben sachter is): Szilben Michael Adam (25 ft), Tabon Isaak Joseff (30 fi). Ők hatan, s a Marcaliban élő Sámuel Farkas chirurgus (13 ft) képviselték Somogy megye zsidó társadalmában az éppen csak megjelenő értelmiséget. Legtöbbjük valószínűleg a ’70-es években érkezett a zsidó csoportokkal Morvaországból. Nagyon nehéz képet alkotnunk zsidók és nem zsidók viszonyáról. A múlt század ’80-as éveiben az 1790 előtti peres iratokat csaknem teljesen kiselejtezték. Az eddig feltárt zsidó kérelemlevelek alapján azt mondhatjuk, a konfliktusokban nem fejeződött ki semmiféle „zsidó specifikum”. Egyetértünk Ö. Kovács József véleményével, miszerint a zsidók profitorientált értékrendje szembenállt a tradicionális-patriarchális rendi struktúrával, ebből azonban ugyanolyan természetű összeütközések származtak, mint bármely más népcsoportnál. 1 Különösen így volt ez Somogybán, ahol az ideérkezett zsidók jelentős része maga is kevéssé polgárosodott, patriarchális értékrendben élt. A konfliktusok forrása nagyon gyakran éppen a zsidók hasonulási szándékából eredt, amit jól mutatnak a jószágok birtoklása körüli csetepaték.42 Az igazán sajátos ellentéteket az eltérő kulturális vallási értékorientáció, a zsidók mindenki másétól eltérő világképe, erkölcse és hétköznapi szokásai indukálták. E dimenzió volt a forrása az egymásról alkotott sokszor felemás képnek, a 23
