Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Judith Magyar Isaacson: Köszönet az életért. Egy túlélő visszaemlékezése c. kötet 6. fejezete
KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT Egy túlélő visszaemlékezése c. kötetének 6. fejezete JUDITH MAGYAR ISAACSON MEGÉRKEZÉS Kaposvár, 1944. július 5. Auschwitz, 1944. július 8. A BEVAGONÍROZÁSRA alig emlékszem - csupán azt tudom, hogy Ilona családját elválasztották a mienktől. De a pillanat emléke, amikor a mozdony elindította a szerelvényt a kaposvári állomásról, olyan erősen él bennem, hogy máig is élesen belém sajdul. Vagonunkba 75 embert zsúfoltak össze. Anyám és Klein nagymama közé szorítva kuporogtam a hátizsákomon. Egy SS-tiszt jött, behúzta a vagon ajtaját; hallottam, amint ráhúzta a reteszt - kívülről. A mozdony hirtelen megrántotta a vonatot.- Hát indulunk - sóhajtott fel Klein nagyanyám. - Nehéz elhinni... Igazán elvisznek. Hová? - tűnődtem. A vonat kelet felé tartott. Csak nem az orosz frontra? Nagymama és Ica ölén keresztül áthajoltam a falhoz, hogy kinézhessek a vagon egyik hasadékán. Néhány pillanatig láttam az emeletes kaposvári állomásépületet. Gyorsan felnéztem az emeleti ablakokra. Senki sem jött, hogy elbúcsúzzon tőlünk. Senki... Elsuhant mellettünk a fehér tábla a jól ismert KAPOSVÁR felirattal. Behunytam a szememet. Kaposvár - mormogtam, s eszembe jutottak gyermekkori utazásaim. Düh és kétségbeesés fogott el.- Mama - suttogtam és megdöbbentem a saját szavaimtól -, soha többé nem jövök vissza Kaposvárra. Soha.- Hogy mondhatsz ilyet, Jutka? - sóhajtott anyám. - Ezt nem gondolhatod komolyan! Sokáig lehunyva tartottam a szememet, hogy a kicsorduló könnyeket visszatartsam. Amikor végre körülnéztem a félhomályban, tekintetem az új asszony, Holló Sári sötét pillantásával találkozott. A marhavagon fojtó világában senki sem volt szánalmasabb, mint az ifjú házaspár. Éppen előttem gubbasztottak. Szívfacsaró látvány volt: kalitkába zárt két madár. A fiatal férj borotválatlansága ellenére bámulatosan üde és csinos maradt - világosdrapp pantallója most is vasaltnak hatott, szőke haja gondosan elválasztva simult a fejére. Mi valamennyien előbb-utóbb elhervadunk, de a fiatal orvos hozzánk képest olyan volt, mint a frissen szedett gyümölcs. 151
