Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

lat, miközben az ajtóban ott állt feltűzött szuronnyal a csendőr. A magyar fasiszták az üldözöttek utolsó értéktárgyaik után kutattak, legyen az bármily csekély értékű is. Ártatlan kislányokat tettek tönkre, megalázva anyát a gyermeke előtt. így volt ez V. S.-nél is, akit idős anyjával együtt, majd 15 éves kislányát „vizsgálta” meg a kirendelt személy. Jellemzőnek tartjuk, hogy kezdetben még gumikesztyűről és a fertőtlenítő vízről sem gondoskodtak az elvadult csendőr- és rendőrtisztek. Az öt kirendelt nő közül például kettőnek semmilyen végzettsége nem volt, ugyanis a szülészeten voltak segédápolók158 Mindezek azért is voltak fájdalmasak és végtelenül megalázóak a szerencsétlen, kiszolgáltatott nők számára, mivel ezeket itthon, szülőföldjükön követték el a lakótársaik, akiktől anyanyelven, magyarul kapták a megalázó parancsokat.

Június 22-én Endre László belügyminiszteri államtitkár Siófokon tartotta meg értekezletét, melyre valamennyi megyei és városi csendőr- és rendőrparancsnok hivatalos volt. Ezen a deportálás végrehajtásáról volt szó és arról, hogy egyetlen zsidó személy sem maradhat vissza, legyen az beteg, csecsemő vagy magatehetetlen öreg. l5‘ Pilissy rendőrkapitány parancsot adott ezután egy detektívnek, hogy a kórházigazgató-helyettestől szerezze be a zsidó betegek névsorát.160 Ezt a névsort július 3-án az igazgatóhelyettes főorvos elkészítette és aláírta. A 24 kórházi ápolás alatt lévő beteg között 2 fő a sebészeten, 9 fő a belosztályon, 9 fő az elmeosztályon, 4 fő pedig a tüdőosztályon feküdt. A belosztályon június 29-e óta 2 főt (Salgó Sándor és Bajóti Sára) öngyilkossággal, mérgezéssel, 1 főt (dr. Kaufman Lajos) pedig aznap szállítottak öngyilkossággal a kórházba. Az elmeosztályról elhurcolták az 1924 óta ott fekvő Nyitrai Terézt, az 1928 óta fekvő Wirth Sárát. 1941-től kórházi ápolt volt Dénes Lajosné és Tillinger Edvard lengyel polgári menekült, 1942-től Frommer László, 1943-tól Strém Vilmosné és Esler Róza, 1944-től pedig Weisz Sára és Stauffer Gizella.161 Július 4-én a csendőrök felügyelete mellett valamennyi beteget a Tüzérlaktanyába vitték, ahol még aznap bevagonírozták őket. Az Auschwitzba érkezéskor valamennyi beteget teherautóra rakták és azonnal a gázkamrába szállították őket, emlékezett vissza a velük egy vagonba került U. Sarolta.162 A Népügyészség 1946. november 4-i vádirata szerint a 75-80 személyt egy kis vagonba zsúfoló embertelenség következtében már a 3 napos út alatt is többen meghaltak. Július 1-jén a gettóból vitték a szülészetre Walter Miklósné Römer Sára 34 éves budapesti (VII,, Erzsébet krt. 29.) fiatalasszonyt. A leromlott szervezet nem bírta ki a szüléssel járó vérveszteséget, és délelőtt kisfia születése után meghalt. A háromnapos csecsemőt a csendőrök július 4-én a Tüzérlaktanyába, onnan Auschwitzba vitték.163 Mindenesetre Kaposváron, akik ezt látták, illetve megtudták, nem kételkedhettek ezután, hogy a zsidóság genocídiumáról van szó. A tisztességes emberek a még itthon lévőket többnyire csak ezután kezdték segíteni és bújtatni.

Az elszállítás előtt öngyilkosságot követett el április 14-én özv. Fonai Vilmosné (57 éves), április 17-én Sonnenfeld Jenőné (59 éves), május 6.: Stern Albert (75 éves), május 12.: Hónig Mórné (92 éves) és Salgó Sándorné (61 éves), május 13.: Rónai Sámuelné (57 éves) és Rónai Jolán (36 éves), május 22.: Fleiner Samuné (79 éves). A deportálás előtti napokban a gettóban vetett véget életének június 29.: Tauszig Gábor (?) és Tauszig Gáborné (?), június 30.: Hock Jakab (72 éves), Rónai Dezső (56 éves), Weisz Erzsébet (40 éves), Marton Pálné (40 éves), július 1.: Rosenberg Jakabné (?), Miskoczi Sándorné (?), július 3.: dr. Kaufman Lajosné(58 éves), július 4.: Vincze Móric (74 éves), dr. Weisz Ignácné (?). Az utolsó napon, a kaposváriak bevagonírozásának napján haltak meg Salgó Sándor (65 éves) kaposvári kereske144