Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
Árpád gyógyszerész (1911) és neje, Harsányi Ágnes (1921), kislányuk, Zsuzsa (1938) cián és dolauton méreggel végeztek magukkal.134 A szemtanú és üldözött sorstárs, Major Józsefné a következőket látta: „ Sorban ültek a gyógyszerész, mellette a felesége, az orvosné, az orvos, mellette a 70 éves nagyanyja és a két kislány. Az orvos görcsösen fogott a kezében egy injekcióstűt. A két g)>erek halott volt, az orvosné halott, a gyógyszerészné halott és a gyógyszerész is halott volt... Asz öngyilkosságuk abból adódott, hogy a gyógy’szerészék már tudták, mi vár rájuk. És tőlük mi is persze/”135 Április végén belügyminiszteri utasításra a lengyel menekültek között található zsidók után nyomozott a tabi főszolgabíró. Április 24-én küldte el ízléstelen jelentését, melyben dicsekszik, hogyan sikerült kinyomoznia Tabon a lengyel zsidókat. „Most pedig, hogy a férfiakat a tábororvossal megvizsgáltattam, számos zsidó akadt. A nőknél a helyzet nehezebb volt. Itt egyes körülmények figyelembevételével (kinézés, viselkedés, menekültek nyilatkozatai, vallástanból való vizsgáztatás stb.) döntöttem el az illetők származását, ami száz százalékig megbízhatónak nem tekintendő!” Sajnálkozott továbbá, hogy március 20-a óta nagyon sok menekült megszökött.136 A főszolgabíró kutatásának meg lett az eredménye, mert Tabon hét férfit és egy nőt, Ádándon pedig három zsidó férfit talált a lengyel menekültek között.136 A borzalmaknak Tabon még nem ért vége, mivel a nők és gyereklányok megalázása visszavolt. Felsőbb rendeletre - a csendőrség - elrendelte a nők teljes testi motozását. Mielőtt Kaposvárra, a Tüzérlaktanyába, az auschwitzi út előtt bevagonírozták volna őket, a tabi kirendelt szülésznőkkel megmotoztatták. Erről az egyik üldözött és maga a szülésznő vallomása a hiteles forrás. Kiderült, hogy Tabon azonban nem ment minden úgy, ahogy a csendőrök szerették volna. Tabon az evangélikus iskolában tizenhatos csoportban hajtották a csendőrök vizsgálatra a 12-13 évesnél idősebb kisleányokat és nőket. Ott egy „válaszfallal elkülönített helyen folyt a vizsgálat. A vizsgálat előtt felszólítottak, hogy az arany és más értéktárgyaimat adjam le, ha van.” A vizsgálattól azonban B. E. eltekintett, emlékezett vissza az akkor 23 éves fiatalasszony.137 A másik kirendelt nő, S. P.-né szülésznő volt, aki a „a harmadik vizsgálat után a további vizsgálatot megtagadta azzal, hogy a nők altestébe értéket elrejteni nem lehet és a motozóhelyiségből eltávozott. A motozás 3-4 napon keresztül tartott, azonban ennél a résznél a szülésznő távolléte miatt, kizárólag csak a ruháikat vizsgálták meg. ”138 Július 3-án érkeztek Kaposvárra, itt az éjszakát a szabadban töltötték és másnap „egy ún. G. kocsiba vagoníroztak. he bennünket. Ez akkor a legkisebbek közé tartozott. Oda raktak be 75 embert és a 75 embernek a poggyászát, a 2 vécés vödröt és 2 ivóvizes vödröt. ” így indultak a végcél, a megsemmisítő tábor felé, 3 napon étien és szomjan.139 Itt már a Tüzérlaktanya udvarán megjelentek a német SS-ek és láthatólag ők irányítottak mindent. A csendőrök és a magyar hatóságok a piszkos munkát végezték! Kassáig magyar őrizetben voltak, ott adták át a német fegyveres őrségnek a szerelvényt. S mindezt a szörnyűséget addig a magyarok követték el! A kaposvári gettó felállítását a - megjelent rendelet után - megelőzte egy városi terv elkészítése. Az egyelőre még asztalfiókban lévő tervről április 28-án Kaposváry György polgármester kijelentette, hogy amíg a vármegyétől nem kap utasítást, addig azt nem hajtja végre.140 Május 1-jén az alispánhelyesttes főjegyző, N. 4330/1-1944. szám alatt futárral küldte meg valamennyi érdekelt közigazgatás első tisztviselőjének a „Somogyvármegye területén zsidónak tekintendő egyének lakhelyének kijelölése” 141
