Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

területű rétből és egész utcasorból állott a község szélén.118 Később a területet bővítették, de az 1400 fő odazsúfolt embernek még így is kevés volt. „Voltak családok, akik a szabad ég alatt, a mezőn töltöttek több napot.”

A Tabra hurcolt vidéki zsidóság közül a lengyeltóti járásból maradt fenn egy korábbi, április eleji összeírás. A névsor alapján elkészítettük a kor és a nem összetételt. Mindez akkor készült, amikor a férfiak közül többen még családjukkal voltak. Az elhurcoltak többsége, 53%-a nő és leányka volt. A 487 zsidónak számító személyből 257 volt a nő. Ebből 18 éven aluli 43, az összes 9,4%-a. A férfiakból 230 főt írtak össze (47%), közöttük 45 fő volt a fiúgyermek (9,8%). A 19 évesnél is idősebb és ötvenéves kort meg nem haladó személy 205 fő volt, az összes 42%-a. Ebből férfi 96 fő, nő pedig 109 fő volt. Az 1901-1905 között szöletettek közül: 15 fő, 1906-1910: 18, 1911-1915: 16, 1916-1920:10 és 1921-1925 között 15 fő férfit írtak össze. Ezek többségét a gettósításkor rövidesen munkaszolgálatra hívták be. A 88 gyermekből az Auschwitzba való elhurcolás után senki sem tért vissza, de a 188 idősebb közül is alig egy-két ember érte meg a felszabadulást. A 205 18 és 50 év közöt- tinek volt esélye az életre, de a későbbi megpróbáltatások őket is tönkretették. Optimális számítások szerint is a 205 főből 3-35 ember élte meg a felszabadulást és kapta vissza a szabadságát.119 Amikor a gettósítás megkezdődött, a főszolgabíró 410 személlyel számolt, ebből azonban 15 főt kivételezettként kezelt.120

Tab járás székhelyén 1941-ben 459 izraelita élt, vidéken a járásban ekkor pedig 264, összesen 723 fő.121 A behívásokat, az elköltözéseket, a mentesítéseket leszámítva 650 fővel lehetett számolni, akiket elsőként Tabon összevontak. Őket követte a lengyeltóti járás 385 fős zsidósága. A marcaliak pedig még ezután következtek, mintegy 400 fővel. Az 194l-es népszámláláskor 463 fő lakott a marcali járásban.

A lengyeltóti főszolgabírói irtatok között fennmaradt az intézkedési terv a Tabra hurcolásról. Május 23-án kellett Tabra költözni Balatonöszöd, Hács, Kisberény, Somogytúr, Somogybabod, Somogyvámos és Pamuk zsidóságának. Május 24-én pedig Balatonszemes, Öreglak, Lengyeltóti, Edde, Somogyvár és Ordacsehiben lakóknak. Május 25-én Balatonlelle, Táska, Visz, Szőlősgyörök, Gyúgy, Fonyód és Látrány, május 26-án Gamás, Szőlőskislak és Osztopán, míg 27-én Balatonboglár, Buzsák és Somogyjád zsidó lakosságának kellett elhagynia otthonát és a kijelölt tabi gettóba költöznie.122 Május 5-én érkezett Lengyeltótiba Endre László államtitkár rádiótávirata, mely a gettóba beköltözendő zsidók magával vihető „vagyonát” nem korlátozta.123 A főszolgabíró május 17-i rendelkezése és utasítása a jegyzőknek, azonban szinte teljesen megegyezett a határsávból kitelepítésre kerülőkével. Igaz, részletesen csak az elkobzás módozataival és az elkobzásra kerülő tárgyakkal foglalkozott. A csendőrök erre azonban részletes írásos utasítást kaptak és a jegyzőknek csupán a formaságokra kellett ügyelni. így az elkobzott élelmiszereket kiskereskedői áron hasznosítani, az átvett pénzt, ékszert, értéktárgyakat, értékpapírokat az eljáró csendőrjárőrrel együtt alkalmas módon csomagolja össze", erről leltárt készítsen és Pécsre a csendőrparancsnokságra járőrrel küldje el. Pecsételje le a lakásokat, „az élő állatok gondozásáról, azoknak esetleg szükséges elidegenítéséről a szociális szempontok figyelembevételével a jó gazda gondosságával gondoskodjék. ”124 A közigazgatási intézkedés lényege az volt, hogy a csendőrök „szépszó- val” elvettek minden nagyobb értéktárgyat, kisebb élőállatot és romlandó élelmiszert.125 A kijelölt napon a zsidó lakosság különféle közlekedési lehetőséggel jutott Tabra. A közelben lakóknak fogatokat kellett fogadni, a távolabbiak pedig marhavagonban, csendőrkísérettel érkeztek meg Tabra. Az állomáson ordítozó és puska139