Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
idegen valuta, arany- és ezüstpénzeket őrizetbe kell venni. Félreértések elkerülése végett az állandó lakhelyükre szállítandó zsidóknál a kor és nem. nem játszik szerepet. ”33 A csendőr-szárnyparancsnokságok (járási székhelyeken) által rádiótávmondat- ban leadott parancsot valamennyi csendőrőrs április 9-én az esti óráig megkapta. A parancs tág teret adott a személyi üldözésen kívül az ingóságok elrablására is. Azon a címen, hogy ellenőrzik a zsidóságot, minden zsidólakásban razziáztak. Először a vagyonosabbakat kezdték zaklatni, főleg a kereskedőket. Majd a politikailag nyilvántartottaknál is házkutatásokat tartottak. Állandóan razziázták a fővárosból déli irányba, illetve a Balaton felé tartó vonatokat, amelyeken majdnem minden alkalommal fogtak el menekülő embereket. A külföldi illetőségű, főleg a német protektorátus területéről elmenekült zsidókat nagy buzgalommal keresték. A somogyi csendőrségnek a nagykanizsai és a sárvári internálótáborokba kellett toloncolni a razziákon elfogott nem magyar állampolgárságú zsidókat.36 A megalázó razziákat hivatalból rendelték el, de azt a legtöbb csendőrparancsnok karriervágyból túlhajtotta. A csendőrjárőr jelentésekből a következő kép alakult ki a házkutatásokról. A csendőrőrsparancsnokok a „bizalmas értesülésre”, azaz a besúgókra hivatkoztak. Mivel a besúgókat felfelé sem volt szabad névvel jelenteni, nem volt ellenőrizhető ez a „forrás!”. Mindenesetre, sajnos jelentős számú feljelentés és besúgás történt a gettósítás előtt is. Először csak a bujkálókat, a csillagot nem viselőket, az élelmiszert tartalékolókat jelentgették. Fonyódon a csendőrőrs már március 31-én észlelte a házkutatáskor az ott lakó zsidók között, hogy Horovitz Lászlónénál több szappan és dohány volt. A főszolgabíró a feljelentésre 1944. június 26-án 50 pengőre büntette. Horovitzné ekkor már egy hónapja a tabi gettó lakója volt. A lengyeltóti főszolgabíró július 12-én nem foganatosíthatónak véleményezte a kihágási ítéletet, mivel „teljesen ismeretlen helyre lett szállítva s tartózkodási helye fel nem kutatható”.37 Ugyancsak Fonyódon Winkler Ignácnál április 1-jén tartott razziát a csendőrség, és ott lefoglalt 13 különféle színű női kombinét, 12 méter selymet, 9,9 méter crepdesint és 6,4 méter zsorzset selymet, amit a helybéli elöljáróságnak adott át. Winklernél öt nap múlva a feljelentés nyomán újabb házkutatást tartottak, most már árdrágítás címén. Winkler a helyi jobboldolnak és csendőröknek régi ellenfél volt és egy korábbi baloldali háborúellenes kijelentéséért május 3-án a budapesti toloncházba vitette a főszolgabíró. Március 25-én „bizalmas értesülés” alapján házkutatást tartottak Rónai István fonyódligeti lakosnál, aki Lobi Leóné pécsi lakosnak egy csomagját rejtette el. Április 29-én hasonló értesülés alapján Fonyódon öt villában tartottak házkutatást és ott elsősorban kerékpárokat foglaltak le 38 így érthető meg, hogy a lakosság egy része már nem merte vállalni az üldözöttek ingóságainak az elrejtését. Kimondottan konyhai, háztartási eszközöket vett megbízásból március 21-én magához a fonyódi Cz. Istvánná a budapesti zsidó ismerősétől. A csendőrőrsöt a „névtelen levélíró arról értesítette, hogy ... zsidó vagyont rejteget!”. A házkutatáskor feltalált tárgyak elrejtésének vádja alól az idős asszony úgy menekült meg, hogy a községi jegyző „igazolta” a korábbi bejelentését.39 Április 20-án a fonyódi vegyeskereskedők üzleteit túrták fel a csendőrök, és ott minden élelmiszermennyiséget lefoglaltak, illetve elvittek.40 Április 16-án Lengyeltótiban végzett „felderítő házkutatást” a csendőrség a zsidó lakásokban. Ekkor Kertész Karolin fűző- és kalapiparos ellen indítottak eljárást, mivel fivére kályhásműhelyében találták meg az ő használati cikkeit. A csendőrőrs parancsnoka a 400 pengőnyi „elrejtett” áruért az internálást kérte. A főszolgabíró május 6-án 128
