Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Ormos Mária: Az Endlösung világnézeti alapja és politikai funkciója
AZ ENDLÖSUNG VILÁGNÉZETI AI APJA ÉS POLITIKAI FUNKCIÓJA ORMOS MÁRIA Előadásomban két kérdést szeretnék megvizsgálni. Elsőként azt, hogy az antiszemitizmus hosszú útján és az antiszemitizmusok színes kertjében vajon a nácizmus jelentett-e egyáltalán valami radikálisan új nézőpontot, és ha igen, mit? Másodszor azt a funkciót igyekszem megvilágítani, amit a zsidók mindenkori kezelése a nácik és közelebbről Hitler politikájában gyakorolt. Az antiszemitizmus évezredes történetével igen sokan foglalkoztak, és a témát tárgyaló művek között voltak olyan kiválóak, mint George L. Mosse és Arno Mayer könyvei, hogy csak a viszonylag friss alkotások szerzői közül említsünk neveket. Témánk szempontjából e történetből csupán az a fontos, hogy a szerzők nagy többsége elkülöníti a széles körökben állandó tényezőként megfigyelhető ellenszenvet a mindenkor adott közösségtől eltérő másik közösséggel szemben az antiszemitizmus különféle megideologizált formáitól, akár egyházi-vallási, akár gazdasági, akár - végül - tudományos érvrendszerre támaszkodik is a szóbanlévő ideológia. A népies idegenkedésnek ugyan része lehet és többnyire valóban része is a nyelvi, kulturális, viselkedési idegenség mellett az eltérő vallás és az anyagiakkal kapcsolatos irigység, ez azonban önmagától még nem válik eszközzé ahhoz, hop^ egy más vallást és annak hívőjét vagy bizonyos foglalkozások űzőit üldözendőknek tekintsenek. Mindenesetre a megideologizált vallási ítélkezés alapjául szolgáló Krisztus-gyilkos zsidó alakja csakúgy, mint a pénzéhes zsidó pók képe már jóval a mi történetünk kezdete előtt közhelyszámba ment. Mindkettőt ismerték már a középkori királyi udvarokban, a keresztesháborúk lovagjai körében, és e figurák bevonultak a magyar irodalomba is. A nácizmus azonban nem csak az antiszemitizmus e korai formáinak kialakításában nem vitézkedhetett, de még csak azt sem állíthatta, hogy az ő világnézete lett volna az első, amely azt „tudományos”, úgynevezett biológiai vagy darwini alapokra helyezte. Ezt Hitler nem is állította. Hangsúlyozta ugyan saját Weltanschauungja tudományos jellegét és azon belül antiszemitizmusának ugyancsak tudományos megalapozottságát, saját érdemét mégis máshol látta, és ebben alighanem igazat adhatunk neki. Hitler nagy vívmánya abban állt, hogy eszmei szinten, azután pedig taktikája eredményeként a gyakorlatban is a nácizmusba integrálta a konkurrens-antiszemitiz- musokat, amivel végül elérte, hogy a jóval kevésbé veszélyes, sőt még a veszélytelen antiszemitizmus is alárendelődött, betagolódott a náci radikalizmusba, és ezáltal maga is a végveszedelmet segítette elő. 103
