A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben
mindenféle pásztort az uradalom fizet, 200 1 bor, 16 ms hasábtűzifa, ) öltözet téliruha, 1 pár téli csizma, 50 kg só, 25 kg cukor, 50 1 petróleum, 12 szabadnap a munkaidőből saját ügyeik intézésére és teljes vasár- és ünnepnapi munkaszünet. A munkaidőt a következőképpen óhajtják szabályozni: dec. és jan. hónapban ébresztés 5 órakor, 1/2 óra reggelire, 1 óra ebédre, munka vége este 5 órakor; febr., márc., okt. és nov. hóban ébresztés 5 órakor, 1/2 óra reggelire, 1 1/2 óra ebédre, munka vége este 6 órakor; ápr. hótól szept. hóig bezárólag ébresztés 4 órakor, 1 2 óra reggelire, 2 óra ebédre, 1/2 óra uzísonnára, munka vége este 8 órakor.«” Itt tartottak a dolgok, amikor 1919. január közepe táján Latinca Sándor mint a szövetség Kaposvár székhellyel kinevezett Somogy—tolnai kerületi titkára a megyébe került. Latinca Somogyba kerülésével tulajdonképpen új fejezet nyílt a somogyi, illetve a tolnai földmunkáscsoportok életében. Ezzel ui. a szervezeti szabályzat szerint közvetlenül központi vezetés alá tartozó, de gyakorlatilag a kaposvári, illetőleg szekszárdi szociáldemokrata pártszervezet irányításával és támogatásával működő földmunkáscsoportok külön területi központhoz jutottak. Vagyis, a falvakban és pusztákon működő helyi csoportok és a központ közé iktatódott egy új szervezeti egység, a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének Somogy—Tolnai Kerületi Titkársága. 1919 március közepén a szövetség Szekszárd székhellyel külön Tolna megyei titkárságot állított fel, és a titkári teendők ellátásával Léderer Károlyt bízta meg.'20 Ettől kezdve a Kaposvárott működő titkárság magát Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége Somogy megyei Titkárságának nevezte, és hivatalos iratain, valamint bélyegzőjén ezt az elnevezést használta. Másfelől új fejezet nyílt Latinca Somogyba kerülésével azért is, mert ez időtől az ellenforradalom hatalomra jutásáig a somogyi szociáldemokrata földmunkásság mozgalmainak története Latinca Sándor nevével forrt össze. Tekintve, hogy Latinca Somogyba kerülésével kapcsolatosan a történelmi köztudatban különböző, nem tudományos feldolgozások által is táplált »legendák« gyökeresedtek meg, továbbhaladásunk előtt választ kell keresnünk egyrészt arra a kérdésre, hogy vajon milyen megbízásokkal küldte őt a központ Kaposvárra, másrészt, hogy egyéni meggyőződése szerint az agrárkérdés megoldásának milyen koncepcióját hozta ő magával. Minthogy sem kinevezési okmánya, sem azok az iratok, amelyek a központtól kapott utasításokat tartalmaznák, nem állnak rendelkezésre, az itt felvetett első kérdésre csak közvetett úton, más források segítségével adhatunk választ. A kérdés eldöntéséhez mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a szövetség célkitűzései nem mutattak túl a polgári demokratikus forradalom keretein, és a szövetség elnöke, Csizmadia Sándor, aki a forradalom idején mint államtitkár működött Búza Barna mellett, az agrárreform kérdésében Búza Barna elveit tette magáévá. Búza Barna is megírja, hogy a földkérdésben közte és Csizmadia között teljes nézetazonosság uralkodott: »Gyorsan és könnyen megértettük egymást, s jó barátok lettünk. Elfogadta az én földreformomat. . .«21 Ennek megfelelően Csizmadia, és az ő intenciójának megfelelően a szövetség is a 136
