A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
A SOMOGY MEGYEI IPARIGAZGATÁS ÉS A SZOCIALIZÁLT IPARI ÜZEMEK 1919-BEN Kanyar József A polgári demokratikus forradalom utolsó heteinek -—• 1919. február végi eseményei — már körvonalaiban bizonyították az igali főszolgabíró visszatekintő jelentésének az igazát: »1919. február havában már aggodalommal állapítottam meg — írta visszatekintő jelentésében az igali főszolgabíró — hogy a forradalmi állapot olyan fázisba jutott, amelyben a kormány polgári, s így mérsékelt programja teljesen háttérbe szorult, s a szocialista irányzat jutott előtérbe.« Ekkor már világosan látható volt, hogy a megyei és az országos események jelentősen eltérnek egymástól. A megyében tehát balratolódás és önálló hatalomátvétel történt március 10-én, országosan pedig a baloldal letörése és kompromisszum. A képlet tehát világos: míg március első tavaszi napján (március 21.) a Forradalmi Kormányzótanács létrejötte az egyik kormánypárt (SZDP) és a főhatalom (Károlyi) hozzájárulásával is létesült, addig a somogyi direktórium — mindezt 11 nappali megelőzve — csak »alulról« jött kezdeményezésnek volt az eredménye, hatalma azonban nem válhatott tartóssá és folyamatossá, míg a proletárdiktatúra —■ március 21-től — országosan is nem vált kormányzati rendszerré. Közismert tény, hogy Somogy megye mezőgazdaságát — a két forradalom előtt — súlyos következményekkel járó közélelmezési rendelkezések, erőskezű karhatalommal végrehajtott rekvirálások folyamata sújtotta, majd az egyre szélesebbre nyitott agrárolló fojtogatta. Megyénkben, ahol a piachoz kötött nagybirtokok súlya országosan is kiugró volt, fokozottabban volt érezhető az agrárolló hatása. Mindez, tehát a maximált agrártermék árakkal szemben szabadon kialakuló ipari árak, a megye nagybirtokosait egyfelől a hazai burzsoáziával állították szembe, másfelől a vámkérdést is kiélezték, amint ezt gróf Hoyos Miksa, egyik 1918 évi törvényhatósági felszólalásából is kiviláglott.1 A háborús termelés azonban, amely a nagyüzemek jövedelmezőségét csökkentette, bár az 1915-ben meginduló infláció kezdetben mindezt mérsékelte, arra is inspirálta a nagybirtokosokat, hogy egyrészt, a termelési szerkezetükön eszközöljenek változtatásokat, másrészt pedig arra, hogy a termelési költségeket csökkentsék. Az előbbi, a mezőgazdasági üzemek termelésében a közellátást is veszélyeztető kapkodásra és rögtönzésre vezetett, az utób91
