A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Suri Károly: A munkástanácsok megalakulása és tevékenysége Somogy megyében
ténelemformáló ereje. Az új társadalmi rend építésében a nemzet legjobb erői vettek részt. A harmadik tanulság az, hogy az egyszerű munkások, dolgozó emberek szeretik hazájukat és minden áldozatot meghoztak a tanácshatalom szabadságáért és függetlenségéért. Ha kellett, életüket áldozták a munkáshatalomért. Végül 1919 értékes tapasztalatokat adott a vezetők és a tömegek viszonyát illetően is. Általános tapasztalat, hogy a tanácshatalom megyei, járási, községi vezetői és a megyében megjelenő politikai napilap igen gyorsan reagáltak a munkásokat, a dolgozókat érdeklő problémákra, azon munkálkodtak, hogy szebbé, jobbá tegyék a nép életét. A vezetők bátran támaszkodtak a népre, képviselték annak érdekeit. Nemcsak tanították a népet, hanem tanultak is a néptől. A munkáshatalom megszűnt létezni. De a somogyi munkások, parasztok és dolgozók szívében mélyen ott élt az első Magyar Tanácsköztársaság ragyogó emléke. Tóth Lajos a megyei börtönben, amikor már őt és társait a pribékek kegyetlenül megverték, optimista hangon ezt mondta elvtársainak: »... nekünk végünk lesz ugyan, mert ezek a vadállatok nem kegyelmeznek, de újra feltámad az eszme, mert az nem bal meg soha.«“6 Ez a forradalmi gondolat, ez az opitimizus, a haladó eszme végső győzelmébe vetett hit adott éltető erőt megyénk legjobbjainak a további harchoz. Szántó József, a hetesi munkástanács elnöke, a proletárhatalom megdöntése után, akkor, amikor már kezdett kibontakozni a fehérterror, bátran és önérzetesen kijelentette: »...a mostani uralom nem fog soká tartani, visszajön még a régi.« Gyertyási Imre és Ceglédi (Kovács) István, kaposmérői lakosok, 1919 augusztus második felében állandóan bírálták a burzsoá kormányt, a kialakuló népellenes állapotokat és eszmei meggyőződéssel hirdették, hogy ». . . a mostani kormánynak meg kell bukni és vissza fog jönni a kommunizmus.«“ Megyénkben is a forradalmi erők, a dolgozó tömegek nemcsak visz- sza vágyakoztak az ígéret földjére, hanem küzdöttek is érte. Ismerték V. I. Lenin optimista megállapítását a magyar forradalomról, mely így hangzik: Az első után, amely megbukott, következik a győzelmes második. Nemcsak ismerték ezt a lenini gondolatot, hanem a fasiszta diktatúra negyed-évszázados időszakában a somogyi munkások, parasztok és értelmiségiek legjobbjai, a kommunisták vezetésével egyre nagyobb öntudattal és szervezettséggel, elszántan és következetesen, erejüket és életüket nem kímélve harcoltak a kegyetlen zsarnokság, a jogfosztott- ság, az elnyomatás, a militarizmus ellen, a szebb, a boldogabb, emberibb életért. Napjainkban is komoly tanulsággal szolgálnak számunkra a Somogyi Munkás »A forradalom« című vezércikkének megállapításai, melyek így hangzanak: »A magyar proletariátus csak megállt az előrehaladás útján, talán egy lépést tesz visszafelé, de csak azért, hogy erőt gyűjtsön, fölvértezve újabb küzdelemre indulva megvalósíthassa, s ha megvalósította, meg is tartsa a kizárólag a dolgozók hatalmán alapuló szocialista köztársaságot . . .«“ 85
