A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Suri Károly: A munkástanácsok megalakulása és tevékenysége Somogy megyében

keveset ígér és sokat ád, nem pedig, mely sokat ígér és keveset ád.« »... el lehet készülve a mai rend, hogy sok millió proletár oly torokkal fogja kiáltani: Éljen a proletárdiktatúra!«3“ »Népünk... halad a bolsevikizmuis felé, hatósági intézkedéseket semmibe sem vesz.. .«!I — állapítja meg rezignáltan a gálosfai körjegyző az alispánnak küldött jelentésében. »1919. február havában már aggodalommal állapítottam meg — hangoztatta az igali járás főszolgabírájának visszatekintő jelentése —, hogy a forradalmi állapot olyan fázisba jutott, melyben a kormány polgári, s így mérsékelt programja teljesen háttérbe szorult és teljesen a szocialista irányzat jutott előtérbe.«32

Megyénkben 1919 tavaszán forradalmi helyzet alakult ki. Szinte pattanásig feszült a légkör. Csak egy égő gyufaszál kellett ahhoz, hogy a robbanás bekövetkezzék. Ez pedig a régi, idejét túlélt, kizsákmányoló rend halálát jelentette volna.

A »Csak előre!« vezércikk szerzője a társadalmi, politikai helyzetet elemezve, izzó gyűlölettel leleplezi a kapitalista rendszert az összes népellenes kinövéseivel együtt. Drámai hangon teszi fel a kérdést: ezt a világot segítsük vissza? Állásfoglalása egyértelmű, pozitív és bizakodó. »Nem, és ezerszer nem, a helyzet nehéz, amíg a átmeneti időt éljük, de nem kérünk többé a régi bitang világból. Még sötét a láthatár, de már pirkad a hajnal és hamarosan feltárul előttünk az ígéret földje. Addig nem állunk meg félúton. A szocializmusnak győznie kell. Világ proletárjai, csak előre!«33

Egy nappal később, március 9-én, a másik megyei lap, a Somogy- vármegye foglalkozott a konkrét helyzet elemzésével és a társadalom fejlődésének perspektívájával. »A munka társadalma« című vezércikk szerzője megállapítja, hogy a világot azok a társadalmi osztályok uralták és kormányozták, melyek a társadalmat fenntartó munkából éppen nem, vagy csak elenyészően kismértékben vették ki részüket. »A munkátlan- ság hatalmának évezredes trónja ingadozik, erős öklök milliói rázzák korhadt alapjait. A kultúra és a haladás, a jólét és a boldogság előteremtője és fenntartója, az emberi munka útban van, hogy átvegye a világ felett az őt egyedül, jogosan megillető uralmat.« A vezércikk ezekkel a szavakkal fejeződik be: »A világ haladásának szekere hatalmas lendülettel robog előre, a rohanó események lázas lüktetésében egy kialakuló új világ nagyszerű képe bontakozik ki káprázó szemeink előtt, és munkátlanság összeomlott trónjának romjain hatalmas lendülettel épül fel az eljövendő új világ: a munka társadalma.«34

Valóban egy új világ volt kialakulóban. Olyan társadalmi rend, ahol a dologtalanságnak nincs helye, ahol a munka és a béke elve uralkodik. Ez a társadalmi rend a szocializmus. Az új társadalmi rend már nem sokat váratott magára. A néptömegek nemcsak óhajtották a fejlettebb, haladottabb társadalmi rendszert, a szocializmust, hanem keményen és ál- hatatosan is harcoltak érte.

Március 9-én a kaposvári munkástanács és a pártvezetőség kimondta az általános sztrájkot és a megye vezetésének az átvételét. Egy nappal később, március 10-én egy háromtagú direktórium, — melynek tagjai:

64