A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Suri Károly: A munkástanácsok megalakulása és tevékenysége Somogy megyében
A kizsákmányoló és a reakciós közigazgatási tisztviselők megrettentek a néptömegek mozgalmának óriási növekedésétől. Ezért a statárium bevezetését sürgették. December közepén megyénkben a forradalmi mozgalmak elfojtása céljából kihirdették a rögtönbíráskodást.11 Ezt követően a forradalmi erők ellenségei fellélegeztek, mert ettől az intézkedéstől azt várták, hogy megakadályozza a tanácsok további fejlődését és a paraszti mozgalom, teljes kibontakozását. »Amióta a statárium elrendeltetett, azóta a vármegye területén »parasztmozgalmak« nem fordulnak elő.«15 — állapította meg némi megelégedettséggel az 1919. évi január 7-i alispáni havi jelentés. A reakciós remények azonban nem váltak valóra. Az igaz, hogy egy ideig átmeneti szélcsend állott elő, de a hamu alatt izzott a parázs. 1919- ben ismét fellángolt a tűz és viharos gyorsasággal száguldott végig Somogy megyében. Az ipari tőkések és födbirtokosok, a hivatalos hatóságok a fizikai elnyomás és terror mellett figyelembe vették és alkalmazták a szellemi elnyomás eszközeit is. A kizsákmányoló társadalmi rend megszilárdítása, a forradalom továbbfejlődésének megakadályozása érdekében fokozták propaganda tevékenységüket. »A forradalom befejeződött« című cikk szerzője általános megelégedettséget akart kelteni a dolgozókban, szerinte nincs mit tenni, mert befejeződött a forradalom. Így ír: »Kezdődik a rend és a munka! Elkergettük a királyt! Kikiáltottuk a köztársaságot!.. . Földet szereztünk a népnek! . . . Szabadság, népuralom, béke, föld! Ezt hozta a forradalom. Mindent elértünk, amit csak akartunk!«“ Az »Összetartás« című cikk szerzője pedig arra kéri a munkásokat és parasztokat, hogy ne küzdjenek osztályérdekeik megvalósításáért. A néptömegek megtévesztése, félrevezetése céljából kijelenti, hogy aki tovább fokozza az izgalmakat, aki egyes pártok, csoportok vagy társadalmi osztályok érdekében külön célokat szolgál, az a vértelen, dicsőséges forradalom eredményeit veszélyezteti. »Minden magyar embernek azon keli most dolgoznia, hogy az új rendszer minél rövidebb idő alatt szilárd bázist teremtsen a maga demokratikus reformja számára. Mindaz, aki rémhíreket terjeszt, aki a zavarnak további fennmaradását bármiképpen elősegíti, az tulajdonképpen a demokratikus Magyarország kiépítését akadályozza.« A szerző megállapítja, hogy: »... az, aki egyenetlenséget szít, osztály ellentéteket kiélez ezekben a napokban, aki osztályérdekeket iparkodik érvényesíteni, akinek külön egyéni vagy testületi céljai vannak, ma túl a rend helyreállításán. . . áruló«. Őrizzük rendületlenül, kitartással: »... a társadalom egyetértését és érezzük át, hogy valamennyiünknek áldozatot kell hoznia... Legyünk megértő embertestvérek ezekben a tragikusan szép napokban.«'7 A kormány és a hivatalos hatóságok a földosztás kilátásba helyezésével is megpróbálták visszatartani a parasztságot a további mozgalmaktól. Ígértek és nyugalomra intették a parasztságot.18 A hatóságok féktelen terrorja és a kizsákmányoló rend védelmezőinek ideológiai munkája nagy mértékben gátolta a falvak forradalmi fejlődését, hozzájárult ahhoz, hogy 1918 decemberében a parasztmozgalmak átmenetileg vereséget szenvedtek. 61
