A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
I. fejezet. Előadások - Borus József: A Tanácsköztársaság katonapolitikája
fejezetet érdemelnek a 12., 4. és 11. számú páncélvonatok, amelyeknek katonái és parancsnokai egyaránt a legnagyobb teljesítményt végezték ... nem hagyhatom szó nélkül a miskolci és diósgyőri munkásságot, különösen a miskolci vasutasokat, akik akkor, amikor veszély volt, egyetlen hívó szóra, szinte pillanatok alatt fegyvert ragadtak . ..« A salgótarjáni és miskolci sikerek következtében a Vörös Hadsereg május végére Északon a következő állásban volt: a Tisza—Sajó vonal Sajószentpéterig, Özd—(Feled—Fülek—Ipoly vonala az Ipoly torkolatáig. Innen indult meg május 30-án az általános támadás 73 zászlóaljjal és 46 üteggel, a szembenálló 79 zászlóalj és 34 üteg ellen. A 250 km széles arcvonalon nehéz harcok bontakoztak ki. A Tiszától északra csak részleges siker született: Bánréve felszabadult. Az arcvonal nyugati szakaszán Losonc szabadult fel, és Esztergommal szemben sikerült előnyotmulni. 31-én folytatódott a támadás, felszabadult Szikszó, majd június 1-én az 1. és a 4. hadosztály, tüzérsége segítségével megtörte a román ellenállást, felszabadította Tiszalucot. Az első célkitűzés, a csehszlovák—román arcvonal kettévágása, ezzel megvalósult! A balszárnyon Lévánál folytak sikeres harcok. A csehszlovák hadvezetőség Pozsony és Zólyom elleni támadástól tartott. Az előnyomulás június 2-án és 3-án is sikeresen folytatódott; 3-án Érsekújvár szabadult fel. A Vörös Hadsereg e napon Zólyomig jutott el. Az arcvonal tiszai szakaszán korántsem volt ilyen kedvező a helyzet. A tervezett átkelés ismételten sikertelen maradt, jóllehet 6-án Balsánál rendkívül heves harcok folytak, megfelelő technikai eszközök miatt a kísérlet végül is kudarccal végződött. Ezt a szakaszt kivéve, a Vörös Hadsereg mindenütt diadalmasan nyomult előre. 5-én felszabadult Kassa, 6-án Sátoraljaújhely, Korpona és Selmecbánya, 7-én Tornaija és Zólyom. A sikerekben a Vörös Hadsereg nagyszerű helytállása, szelleme, győzniakarása mellett jelentős szerepe volt Stromfeld harcászati elgondolásának: egymást követő lökésekkel, különböző pontokra irányulva, szétszabdalni az ellenség erőit. Június 9-én a 30. nemzetközi dandár Besztercebánya felé támadott; ugyanezen a napon felszabadult Eperjes. Másnap, 10-én, Bártfa felszabadításával a Vörös Hadsereg lényegében elérte a történelmi országhatárt. Ebben az időben a hátország helyzete jobb volt a korábbinál: javult a lakosság hangulata, megszilárdult a Vörös Hadsereg tekintélye, nőtt a tisztikar befolyása is. A május 30-án megindult támadás során a Vörös Hadsereg 60, helyenként 150 km-t nyomult előre, többezer km2 területet szabadított fel. Az 1919. június 15-i hadrend szerint a Vörös Hadseregnek volt 168 zászlóalja 127 1/2 géppuskás-század 9 2/3 lovasszázad 74 ütege 60 218 puskával 964 géppuskával 1 343 fővel 308 löveggel, továbbá 1 433 árkásza és 22 repülőgépe. 48
