A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Mészáros Károly: A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nézetei az ipar szocializálásáról 1918-1919-ben

közi síkon. Az egyik lehetőségként a szocialista forradalom győzelmével több országban, mindenekelőtt a szocialista forradalom győzelmével Németországban, a második lehetőségként a szocilalista forradalom győzelmével egy országban, azaz Oroszországban történő győzelmével.

Ezek után engedjék meg, hogy rátérjek annak kifejtésére, milyen álláspontot képviseltek a baloldali kommunisták az ipar szocialista építéséről. A baloldali kommunisták külön csoportosultak 1918 elején és több kérdésről más nézetet vallottak, mint a párt többsége. A lenini csoport, illetve a párt többségének véleményével szemben a szocializmus azonnali megvalósításának, az úgynevezett haladéktalan szocializmus követelésének hirdetői voltak. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a nagyipar, de a közép- és kisipar azonnali államosítását, szocializálását hirdették.5 Mindezt a technikával bánni tudó régi szakemberek — az ő szavaikkal szólva — a termelés kapitányainak kizárásával akarták elérni.6 A szocializmus azonnali megvalósítására törekvő baloldali kommunisták természetesen teljesen feleslegesnek tartották a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak, útjainak keresését, így a proletárdiktatúra viszonyai közötti államkapitalizmust, de elutasították a szocializált üzemek megváltásának gondolatát is. A fentiek alapján a baloldali kommunisták Lenint és a párt többségét a kapitalizmus visszaállításának előkészítésével vádolták meg.

A fentiek után felmerült a kérdés; a két álláspont közül, végül is melyik érvényesült Szovjet-Oroszországban? A lenini vagy a baloldali kommunista? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a lenini elképzeléseknek megfelelően indult a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet Szovjet-Oroszországban.

Első lépésként 1917. november derekán a munkásellenőrzés bevezetésére került sor. Majd ezt követően december közepén a bankoknak a modern gazdasági élet központjainak államosítása következett. Ez lehetővé tette valamennyi banknak egy bankká való egyesítését, továbbá a termelés tényleges ellenőrzését. De a bankok államosításával a bankok tulajdonában lévő jelentős ipari részvények is az állam kezébe kerültek, s megteremtődtek a föltételek az állam-kapitalista vállalatok kiépítésére. 1917 végén került sor a pétervári, a történelmi irodalomból eléggé jól ismert Futyilov művek államosítására, hogy ezáltal a vállalat csődbekerülését megakadályozzák. 1918 elejétől tanúi lehetünk a nehézipar egyes ágainak, általában a száz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek államosításának. 1918 áprilisában államosították a Prodamec kohóipari szindikátust. 1918 májusában került sor a nagyipar egyes ágainak, így a szénás fémfeldolgozó, elektromos, bányászat, a szövőipar és egyéb iparágak államosítására. Az egyes iparágak államosításánál a kritérium a tőke nagysága volt. A tőke nagyságát az államosított bankok révén a bankokban megnyitott folyószámlákból állapították meg. E kritériumokról szólva a következőket kell még elmondani. A fém- és fémfeldolgozó iparban, a hadiiparban, továbbá a szövőiparban azoknak az iparágaknak az államosítására került sor, amelyeknél az alaptőke meghaladta az 1 millió rubelt. Az elektromos iparban a félmillió rubelnél nagyobb alaptőkével rendelkező vállalatokat államosították.

3,>