A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

III. fejezet. Hozzászólások

Amikor ezeket a gazdasági kérdéseket vizsgáljuk, reálisan kell nézni a gazdasági problémákat minden oldalról. Egyrészt nincs szükség arra, hogy magunkba fojtsuk azt, amit az iratokból látunk, azért, mert az esetleg kedvezőtlen képet mutat, hiszen ez a történelmi valóság. Másrészt egy nagy forradalmat, aminek a célja az volt, hogy évszázados átalakítást kezdjen meg — nem lehet azon mérni, hogy mondjuk az első hónapban hogyan alakult a krumpli forgalma. Ha ezt a két szempontot szem előtt tartjuk, akkor olyan eredményes munkát fogunk végezni, amit semmilyen irányban nem lehet félreérteni.

Felvetődött itt a termelőszövetkezeti mozgalomnak a szerepe 1919 február—márciusában. Ebben Latincának, illetve a baloldali szociáldemokratáknak a szerepe, mert hiszen Latinca ezeknek az exponense volt. Ha a vidéki mozgalmakat országos szinten nézzük és az országos történés, az országos forradalmi mozgalom egészébe ágyazzuk be, akkor rögtön eltűnik az olyan kérdéseknek a jelentősége, mint hogy melyik puszta kezdte, vagy ki kezdte. Mert hiszen ez egy központból irányított, szervezett mozgalom, amiben a parasztság spontán forradalmi mozgalmának, jobban mondva az uradalmi cselédek spontán forradalmi mozgalmának volt ugyan szerepe, de ennek a spontaneitásnak a határait meg kell vonni és látni kell a központi szervezés jelentőségét. (Itt is és másutt is, Vas, vagy Pest megyében.) Ez a központi szervezés elsősorban a baloldali szociáldemokraták, Hamburger és a Földmunkás Szövetség részéről indult ki, amelynek volt egy régi, nagyon kisméretű szövetkezete és ennek az égisze alatt indult meg a mozgalom, amelyet a Kommunista Párt egyszerre támogatott és bírált is.

A termelőszövetkezetek erőltetésének káros végkövetkezményei közismertek. Ugyanakkor az adott történelmi pillanatban, 1919 márciusában ez a mozgalom fontos előrevivője volt a proletár forradalom folyamatának. Más kérdés, hogy március 21-e után mit kellett volna tenni; belátni, hogy ha a polgári földosztás ellen harcolni kellett, attól még elképzelhető szocialista földosztás is, ami ennek az ellentéte. Ezzel kapcsolatban és más kérdésekkel kapcsolatban sem kívánok vitatkozni Klémens elvtárs és általában a veterán elvtársak felszólalásaival. Hiszen ők a történelmet abból a szempontból nézik, ahogy akkor látták és ez a helyes. A történetírás számára mi sem ártalmasabb, mint az olyan »visszaemlékező«, aki 1969-ben előveszi a korabeli dokumentumokat és azoknak az alapján igyekszik »visszaemlékezni« arra, amire esetleg magától nem úgy emlékezne. Tehát az helyes, ha mindenki azt mondja el, amire emlékszik, akkor is, ha mi történészek másképp látjuk, az általunk ismert dokumentumok alapján. Nyilvánvaló, hogy itt Somogy megyében is különböző problémák voltak, nyilvánvaló, hogy Latinca nem volt kommunista, mint ahogy egy időben voltak törekvések beállítására. Ugyanakkor az is dokumentumokkal bizonyítható, hogy a Somogy megyei baloldali szociáldemokrata vezetés és a kommunista párt között pozitív kapcsolat volt és. a kommunista párt Latincáék tevékenységét általában pozitívan értékelte. Ez nem jelenti azt, hogy a párt akkori eléggé nyers, forradalmi módszereivel nem igyekezett előre ösztökélni őket.

291