A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

III. fejezet. Hozzászólások

tas, az akkori felvidékről vetődött Marcaliba a háború utolsó éveiben. Politikai aktivitása, harcos egyénisége, határozott jelleme csakhamar ismertté tették a nevét a községben. Elnöki funkcióját nagy hozzáértéssel, igaz emberséggel és határozottsággal látta el, és amikor ellenforradalmi törekvésekről szerzett tudomást, nem habozott. Kemény kézzel csapott le a község leggazdagabb kereskedőiből, iparosaiból, a hajdani csendőrtisztekből verbuválódott elemekre. Augusztus első napjaiban nem várta meg, míg letartóztatják, hanem fuvarost kerített, és még a Pró- nay-különítmény megérkezése előtt Kaposvár irányába hajtatott. Egy razzia során Dombóváron mégis elfogták. Kaposvárott állt bíróság elé, ahol három évi fegyházra ítélték. Vácra szállították, ahonnan ismeretlen körülmények között sikerült megszöknie, alig egy év múlva, 1920 szeptemberében. Átjutott a csehszlovák határon és októberben Beregszászon tűnt fel. Ettől kezdve a Tanácsköztársaság somogyi harcaiban edzett kommunistát a beregi munkásmozgalom kiemelkedő alakjaként ismerik a dolgozó tömegek. Több ízben indítottak ellene bírósági eljárást »•felforgató« tevékenysége miatt. Több évet töltött börtönben, egészsége teljesen leromlott a raboskodás során. 1933. januárjában, 45 éves korában vesztette el a munkásmozgalom. Halálának körülményeit neim ismerjük pontosan. Hozzátartozói úgy tudták, hogy a Szovjetunióba akart átszökni, miközben burzsoá bérencek agyonverték. A hivatalos szervek azonban természetes halálról tudósítottak. Temetését csak rendőri felügyelet mellett engedték megrendezni. A végtisztességen mégis több ezer ember jelent meg.

Figyelemreméltó szerepet játszott a munkástanácsban Bereczk Károly kőművessegéd is, az építőmunkások szakszervezetének helyi elnöke. Akinek kiemelkedő munkásságáról tudomásunk van már a tizes évek építőipari sztrájkjainak szervezésében. (Kivégezték.) Horváth Jenő cipészmester, a cipész szövetkezet megalapítója. 1919. augusztusában sikerült külföldre szöknie, jelenleg is Becsben él. Knausz Ferenc szabómester, akit az orosz hadifogság érlelt forradalmárrá. (Kivégezték). Deed Imre asztalossegéd, a szociáldemokrata párt elnökhelyettese, a helyi munkások gyújtó hatású szónoka. (Kivégezték). Rónai Albert szolgabírósági irodatiszt, akit 1919. szeptemberében Kaposvárott állítottak bíróság elé, két evre ítélték el és itt is halt meg 1921-ben.

7.

Dr. Marék János tanár, a Somogy megyei Tanács Művelődési Osztályának munkatársa felszólalásában elmondta, hogy az első magyar proletárdiktatúra létrejötte és eseményei nem egyformán, nem egyforma intenzitással hatottak a falu társadalmára. Egyik faluban alig történt valami, a másik falu pedig még a város számára is példát mutatott. Ezek okára mutatott rá egy falu, Somogyszil kapcsán.

Az 1920-as népszámlálás adati alapján a községnek 2353 lakosa volt. A foglalkozási ágak szerint I486 őstermelő, 692 iparos és kereskedő, 14 közlekedési alkalmazott, 42 közszolgálati tisztviselő, 5 katona, 30 nap277