A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
mintegy 100 tagja volt a polgárőségnek. Fegyver nélkül, rendfenntartó szolgálatot láttak el. Az őrség parancsnoka Gruber János hivatásos százados, a Nemzeti Tanács megbízottja pedig dr. Vidor Ferenc járásbíró, tartalékos tiszt voltak. A történelmi hűséghez tartozik, hogy a polgárőrség tagjai vonakodtak a szolgálat ellátásától, sőt a megalakulás körül is voltak már huzavonák. A létrejötte körüli huzavonára misem jellemzőbb, minthogy maga gróf Széchenyi Aladár kormánybiztos is kénytelen volt belépni a polgárőrségbe, hogy ezzel személyes példát mutasson a polgárság számára. Ö lett egyébként a polgárőrség parancsnoka is. így a közrend fenntartására és a parasztmozgalmak elfolytására — mert ez volt az egyik legfontosabb céljuk és feladatuk — megye- szerte létrehozták a polgárőrséget. A polgárőrség nem tudta megoldani azokat a feladatokat, amelyekért létrehozták. 1918. november 9-én a Nemzeti Tanács létrehozta a nemzetőrséget. A nemzetőrség kötelékébe tartoztak: a rendőrség, falun a csendőrség, a tűzoltóság, népfelkelők és tartoztak hozzá katonai egységek is. 1918. november 18-án a nemzetőrség kötelékéhez tartozott: egy 200 tagú népfelkelő pótzászlóalj, 120 tagú vadászkülönítmény, a 80 tagú Löffler-különítmény (katonai rendőrség), a munkástanács nemzetőrsége 60 taggal, 30 rendőr és 140 csendőr a megyében. A nemzetőr-zászlóalj ekkor 5 századból és a Löffler vezette katonai rendőrszakaszból állt. A megyei parancsnok Re- chardt Béla őrnagy, városi parancsnok, dr. Stecz László rendőrkapitány. A nemzetőrség az alispánnak volt alárendelve. Ez egyben azt is jelentette, hogy a karhatalom a munkástanács és a Nemzeti Tanács kezéből kicsúszott. November 6-án hozta létre a munkástanács a saját fegyveres szervét —• a munkásőrséget. A munkásőrség szintén rendfenntartó szolgálatot látott el, karjukon vörös szalaggal, »a Megyei Munkástanács tagja« felirattal. November 9-én azonban a munkásőrség is beolvadt a nemzetőrségbe. Az indulatok tovább izzottak. Somogyi és tolnai parasztok felhívást intéztek Kaposvár kereskedőihez, hogy az árakat szállítsák le, de azok a felhívásnak nem tettek eleget. A parasztok, a frontokról hazatért katonákkal szekereken, meg gyalog is megindultak Kaposvár felé. 1918. december 12-re virradóra Kaposvárra érkezett pár száz fegyveres, s rövid idő alatt lefegyverezte a dr. Stecz László rendőrkapitány parancsnoksága alatt álló és az alispánnak alárendelt nemzetőrséget, elfoglalták a város központjait, feltörtek 110 üzletet és 25 magánlakást. A földbirtokosok után a városi burzsoázia is leckét kapott. Mélyen gyökerező, társadalmi alapokon nyugvó, ösztönös megmozdulás, osztályharc volt ez. A módszer, amit december 12-én alkalmaztak a parasztok, nem helyeselhető. Nem helyeselhető annál inkább, mert hozzájuk csapódtak dologtalan csavargók, anarchisták, kapzsi nagygazdák, akiket nem a városi burzsoázia elleni gyűlölet, hanem a fosztogatás ösztönzött. Mindezek ellenére sem lehet a történteket úgy leegyszerűsíteni, mint tette azt a Magyar Esti Lapok, 1918. december 14—i száma, amely szerint »1918. decemberében Kaposvárt támadták meg, fosztogató kato268
