A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején
ban nem igen jutottak, nem juthattak túl a tervek és költségvetések elkészítésén.110 A polgári demokratikus követeléseken túllépő iskolapolitika bizonyítékai azok a törekvések és eredmények is, amelyeket az iskolai egészségügy, a gyermekvédelem, a gyermekszociális- és nyaraltatási akciók terén megyénkben is {emutathatunk. A népiskolák érdekében kifejtett erőfeszítéseket és a rövid idő alatt is számottevő eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy Somogy megye élt a Tanácsköztársaság nyújtotta lehetőségekkel, gyors ütemben igyekezett megteremteni az iskolareform kiteljesítésének feltételeit. A perspektíva kezdettől fogva a nyolcosztályos, egységes, kötelező népiskola volt. Ezt vázolta fel a Somogyi Vörös Űjság májusban megjelent »A közoktatás tavasza« c. cikkében,1'1 és erről adott hírt a Somogyi Munkás jú- hus 30-án »Az iskolák refomja« c. riportjában. Maller Dezső csurgói tanár, a megyei művelődési osztály tagja a lap munkatársának adott nyilatkozatában még bizakodva arról beszélt, hogy »szeptemberben megnyílik a nyolcosztályos elemi és reformiskola első osztálya«, és hogy ez az iskola »gyakorlati irányú lesz«.112 A Tanácsköztársaság meghirdette művelődési program szintézise volt a forradalmakat megelőző időszak sokféle reformtörekvéseinek. A »nemzet napszámosának« ösztönös — hol meghunyászkodó, hol tehetetlenül dacoló — ellenállása a haladó, forradalmasodó tanítómozgalom útmutatásai nyomán aktív, cselekvő erővé vált 1919-ben. A tanítóságnak a művelődésügy forradalmi átalakításában betöltött szerepe indokolja, hogy tevékenységével — az adott keretek között — részletesebben foglalkozzunk. A tanítók politikai' állásfoglalását illetően a somogyi — vidéki — viszonyokra különösen helytálló Köte Sándornak az a megállapítása, hogy ». . . a radikális és szocialista pedagógusszervezetek minden tagja sem volt minden kérdésben radikális állásponton, és sokan közülük nem voltak szocialista meggyőződésűek, nem ismerték a marxizmus forradalmi tanítását, és Inkább csak érzelmileg álltak közel a forradalomhoz.«113 A korábbi évek, évtizedek gyakorlatának, torzító hatásainak eredményeképpen sokan voltak közülük passzívak, politikailag közömbösek. Világnézeti-politikai tekintetben a legjobbak is alig léptek túl a polgári demokratizmus antiíeudális, antiklerikális felfogásán; a szocialista nézetek sokszor kezdetleges módon, vulgarizáltan jelentek meg körükben, nemegyszer az őskereszténység huszadik századi reinkarnációjaképpen. A cselekvésüket meghatározó közös eszmei alap a népért, a nép kulturális felemeléséért érzett felelősség, a klérus-ellenség, a vagyoni aránytalanságok és társadalmai igazságtalanságok megszüntetését helyeslő és sürgető humánum volt. Ezen bontakozott ki az a sokrétű társadalmi-politikai tevékenység, amely csakhamar túlnőtt az iskola falain, és amelynek során — és eredményeképpen -— a somogyi tanítók szemléletében és magatartásában jelentős változások következtek be. Ugyannyira, hogy az augusztusban megindult fegyelmi vizsgálatok során elhangzott ellenük a vád: »a tanácskormány exponensei voltak.«111 A tanfelügyelő 1919 októberében kelt összegző jelentésében a tanítóság körében végbement 214
