A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején

A század eleji fejlődésnek ez az ellentmondásossága tükröződött a megye művelődési viszonyaiban, kulturális életében. A fejlődés eredményei elsősorban a polgárosodó megyeszékhely, Ka­posvár gyarapodásán mérhetők. A század első évtizedében állami főgim­názium, községi felsőkereskedelmi-, valamint polgári fiú- és leányiskola. 6 állami elemi iskola, zárdái leányiskola, süketnéma intézet, vendéglős szakiskola, iparos és kereskedő szakiskola működött a városban.’ 1913- ban 8 napilap és időszaki sajtótermék látott napvilágot.6 Megélénkült a város irodalmi és zenei élete; 1911-ben állandó kőszínház épült.7 A nagy­múltú vármegyei könyvtár mellett több egyesületi és kölcsönkönyvtár működött.8 Az első világháborúig terjedő másfél évtizedben öt kulturális egyesület létesült Kaposvárott, köztük a munkásság »szabadművelődését« is propagáló Kaposvári Szabadlyceum Egyesület; ugyancsak öt zene- és dalegyesület és hat sportegyesület tevékenykedett.” A megye közoktatásügyének, közművelődésének igazi arculatát, a nagybirtokos Somogy kulturális elmardottságát, szellemi nyomorúságát azonban azok a statisztikai táblázatok, tanfelügyelői jelentések tárják fel, amelyekről nem tett említést a Csánki Dezső szerkesztette Somogyvár- megye c. monográfia. Az 1868:XXXVIII. te. életbeléptetésétől 1913-ig az elemi népoktatás legfontosabb mutatói alig változtak. A mostoha viszonyok között, nagy tanulólétszámmal és magas hiányzási átlaggal működő, általában egyta- nítós, osztatlan és zömükben felekezeti iskolák a polgári fejlődést sür­gető és megalapozó népoktatási törvény célkitűzéseivel ellentétben kez­detleges, félfeudális állapotokat konzerváltak Somogy megyében.10 A tanfelügyelői jelentésekben évről évre visszatérő megállapítások az iskolák elhanyagoltságáról, kezdetleges viszonyairól, felszerelési hiá­nyairól, túlzsúfoltságáról sehol nem találtak meghallgatást.“ A népoktatás általánosan alacsony színvonalának megfelelőek voltak a tanítók körülményei is. Rossz anyagi helyzetük, társadalmi kiszolgál­tatottságuk sok panaszra adott okot.12 Hasonló képet mutat az iskolán kívüli művelődés, .a népművelés hely­zete is. A polgárosodni vágyó parasztság művelődési igényeit — és gya­korta ellenzéki politikai törekvéseit is — kifejező népművelési egyletek, olvasókörök mellett, ezek ellensúlyozására, a század első éveiben, majd a tízes évek elején »felülről« is erőteljesebben jelentkeztek a népműve­lési törekvések. Próbálkozásaikat — analfabéta-tanfolyamok, ismeretter­jesztő előadások szervezése, népkönyvtárak létesítése -— azonban álta­lános részvétlenség, közöny kísérte. Az analfabéták aránya 1910-ben is megközelítette a felnőtt lakosság 20 százalékát.,a A népművelés terén változást hozott a megyei munkásmozgalom fel­lendülése. »Ezeknek az eszméknek egyik erőteljes felkarolója a szociál­demokrata munkásság, illetőleg ennek vezetősége volt — írta hivatkozott munkájában Tamás József. — A párt a szabadoktatás minden ágát mű­velte: ismeretterjesztő, műkedvelő előadásokat, ünnepélyeket rendezett, dalárdát, zenekart szervezett, újságokat, könyveket terjesztett.«“ 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom