A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben

folyt évben, hogy a hagyományos, hibás cséplőgépek használata folytán majd 1 millió q szem vész kárba, ami a mostani árak mellett circa 40 millió K-nak felel meg.«

20. SmL. Mernyei uradalom levéltára. XXXII. rendi nagygyűlés jegyzőkönyve 1918. július 8.

21. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg gr. Hoyos Miksa németladi nagy- birtokos, amikor az 1918. május 6-i törvényhaltósági közgyűlésen követelte, hogy »kormányunk azon országoknak, amelyek tőlünk mezőgazdasági terményeket vásárolnak, csak oly feltételek mellett bocsássák rendelkezésükre, ha és amennyiben azok rendelkezésükre álló úgy a mezőgazda- sági üzemhez, mint a magyar lakosság ruházkodásához szükséges iparcikkeket ugyancsak maximális áron bocsájtják rendelkezésre, vagy más szóval követeli egy méltányos árhatárak között mozgó cserekereskedelem gyakorlati keresztülvitelét.« (Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. május 6-i ülés.)

22. SmL. Kaposvári Gazdasági Felügyelő iratai 107/1918.

23. Mindezt figyelembe véve nem látjuk teljesen indokoltnak Mészáros Ká_ roly (i. m. 122. 1.) azon megállapítását, hogy »a világháború magas terményárai, a hadifogoly és katonai munkásosztagok ingyen munkája, az alacsony napszámbérek, a hadi konjunktúra hasznának lefölözése, a talaj termőerőben tartása, a termelés fokozására ösztönözte a nagybirtokosokat ...« Teljes mértékben osztjuk azonban Szemere Vera álláspontját, amely a háborús gazdálkodás elemzésével kapcsolatban éppen ellenkező eredményhez jutott, (i. m. 170-—171. 1.) Egyébként éppen egy Somogyból érkező híradás közli, hogy »óriási területek maradnak műveletlenül, a tulajdonosok önhibáján kívül.« (Somogyvármegye. 1919. március 27-i. sz. »Hazaáruló aki nem termel!«)

24. SmL. Igali járás gazdasági felügyelő iratai 1348/1919. sz. Idézi: Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Történelmi Olvasókönyv). Kaposvár, 1967. 349—350. 1.

25. Hazaáruló aki nem termel! Somogyvármegye. 1919. március 27-i sz. »...a legszigorúbb belterjes gazdálkodást kell űzni...«

26. Szigetvári: i. m. 117. 1. Farkas a Békés megyei Népszavának adott nyilatkozatában egyebek közt a következőket mondotta: »Somogy megyében egy talpalatnyi föld sem marad bevetetlen!«

27. Szigetvári: i. m. (1966.) 12—13 1. SmL. Igali járás termelőszövetkezeteinek jelentései és levelei. 1919. máj.—aug. Iktatlan.

28. SmL. U. o. Fonóban március 21-e előtt »az uradalmi cselédséget a szövetkezet alakításában a község lakói megakadályozták«.

29. U. o. Mészáros: i. m. (1966.) 102. 1. Szigetvári: i. m. (1959.) 18. 1. Medve Zsigmond: A földjogi jogalkotás és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogállása a Tanácsköztársaságban (Sarlós Márton szerk.. A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Bp. 1959.) 229. 1.

30. Somogyvármegye, 1919. márc. 22. sz. »A földmunkások diadala.«

31. Vö. L. Nagy Zsuzsa: A Tanácsköztársaság dunántúli előzményeiről. (1919. január—március) Történelmi Szemle. 1958. 1—2. sz. 184. 1.

32. SmL. Igali járás gazdasági felügyelő iratai. 1919. Iktatlan.

S3. Vö. Kanyar: i. m. 349—350. 1.

34. SmL. Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 1919. Iktatlan. Vö. még Mészáros: i. m. (1966) 117. 1.

35. Vö. Szigetvári: i. m. (1959.) 23. 1.

36. Az uradalom szervezete az 1860-as évektől a következőképpen alakult: az irányítás a Mernyén székelő jószágkormányzó kezében volt, aki ezt az erdők független kezelésével megbízott segédkormányzó és az egyéb gazdasági ügyek ellenőrzésére alkalmazott tiszttartó segítségével gyakorolta. A pénzkezelés a szintén Mernyén székelő számvevőség feladata volt. Maga az uradalom kerületekre oszlott, amelyek élén egy-egy intéző, illetve kerületi pénztáros állt. Az ő utasításaik alapján és felügyeletük mellett működtek a kerületeket alkotó majorok élén álló majorgazdák.

37. SmL. Igali járás számtartási felügyelő iratai. 1919. ápr.—aug.

194