A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
telessége lett volna. A pénzkezelést azonban a gazdatiszt mellé választott pénztárosra kívánták bízni. Járási szövetkezeti vezetés még nem lévén, az egyes gazdaságok függetlenségéből következően a számvitelnek két részét, a gazdaságit, tehát a belsőt és a kereskedelmit, tehát a külsőt különböztették meg. A járási gazdasági és számtartási felügyelőség kialakítása után, minthogy minden kereskedelmi tevékenység az új járási szerv közbejöttével zajlott le, a számvitelnek a későbbiek során csak a belső, a gazdasági oldala maradt meg. A pénzszükséglet meghatározása és az utalványozás a gazdatiszt javaslatára a rendes, heti vezetőségi ülésen történt völna. A kronologikusan vezetett pénztárnapló rovancsolására is ilyen alkalmakkor került volna sor. Az adódó pénztári maradványok a házi pénztári készletek kivételével minden alkalommal a megyei központhoz kerültek volna, ugyancsak havonként fel kellett volna terjeszteni a pénztárnapló kivonatát is. A gazdaságvezetők harmadik részfeladata a gazdaság ingó- és ingatlan leltárainak folyamatos vezetése volt, ami a beszerzendő nyomtatványok jegyzékét tekintve, a korábbi uradalmi leltári számadások módszerei szerint történt volna. A hivatali megterhelés fokozódása és az önelszámoltató rendszer megszűnése miatt azonban rövidesen új számviteli utasításra volt szükség. Központi rendelkezés hiányában a járási számtartási felügyelő Horgas János és a főkönyvelő, Nagy Lajos 1919. április 24-én új számviteli tervezetet adott közre.51 Ebben elhatárolták az egyes gazdaságok és a járási szervek ügyrendjét A gazdaság vezetőknek csak az elszámolási naplót kellett vezetni, amit csatolva hozzá a pénztári okmányokat, minden hónap 2-ig a járási felügyelőség pénztárából fedezték, a pénzszükségletet minden hónap 21-ig kellett bejelenteni. A tervezet az anyag és leltárszámadások folyamatos vezetésével is foglalkozott. A gazdaságok által havonként beküldött jelentésekből állította össze a számtartási felügyelőség az egyes gazdaságok, illetve az egész járás havi és negyedévi nyersmérlegét, amit minden hónap, illetve negyedév végén a megyei Központnak kellett felterjeszteni. A gazdaságok egymás- közötti vagy idegen szervekkel, személyekkel kapcsolatos mindenféle kereskedelmi és pénzügyi műveletét közvetlen a járási felügyelőség intézte. Ez gyakorlatilag a központi könyvelés teljes ellenőrző szerepét, illetve a maximális áron történő könyvjóváírás rendszerét jelentette. A járási felügyelőségre ily módon háruló nagy teher azonban hátrányosan érintette, esetenként akadozóvá tette a hivatali működést. Ez indította a számtartási felügyelőséget arra, hogy május 20-i kelettel egy új számviteli tervezetet készítsen.“' Eszerint az elszámolás és a pénzkezelés módja gazdaságonként ugyan változatlan maradt, de a járási központ ellenőrző feladatainak egyrészét ellátandó létrehozták a fő- intézőségek mellé beosztott kerületi számvevőségeket. A gazdaságok szocializálásával és a járási felügyelőség átszervezésével egyidőben hét főintézőséget is létrehoztak az igali járásban. A létrehozásnál a gazdálkodás és a területi elhelyezkedés szempontjait egyaránt figyelembe vették. A már korábban is egységes vezetés alatt álló, több részre tagolódó uradalmakat változatlanul, most már főintézőségként 173
