A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben

rán kiderült, hogy a megye munkaerő hiánya elérte a 9680 főt.” Ezt a hiányt időről időre ugyan pótolták a hadifogoly osztagok, a katonai munkásalakulatok kirendelésével — a rájuk fordított csekélyebb kiadások előnyösen befolyásolták a nagyüzemek termelési költségének alakulását — de ugyanakkor munkájuk csökkentebb értéke a termelés eredményességét is károsan befolyásolta.15

Az élelmiszerkészletek, s ezzel együtt a fejadagok fokozatos csökkenése az itthon maradt mezőgazdasági népesség teljesítőképességét is egyre károsabban befolyásolta. Az alispán megállapítása szerint a mezőgazda- sági munkák hátramaradásának egyik fő oka a munkavállalók hiányos táplálkozása volt. A békeidőben is túlnyomórészt kenyeret és tésztát fogyasztó mezőgazdasági munkásság étrendjéből a hús, a tojás, a tej stb. végleg eltűntek, nem utolsósorban ezek ugrásszerűen növekedő uzsoraárai miatt.1“

Az állati és az emberi munkaerő egyre fokozódó hiánya parancsoló szükségletként vetette fel különösen a nagyüzemek előtt a mezőgazdasági géppark mind gyorsabb ütemben történő gyarapítását, de főleg a korábban nem használt gépek — elsősorban az aratógépek — bevonását a munkába. Ugyanakkor a kisebbértékű, a fokozatosan elhasználódó szerszámkészlet felújítására is törekedtek. A gazdasági felügyelő egy, a Földművelésügyi Minisztériumnak küldött felterjesztésében 1918 őszén a következők kiutalását sürgette: 1000 db szekér, 3000 pár lószerszám, 150 q bőr, 5000 db ásó, 5000 db kapa, 1500 db talicska, 20 garnitúra gőzeke, 50 garnitúra motoreke, 30 db teherautó, 200 db eke, 200 db szita, 1000 db aratógép, 100 db fűkaszáló, 500 db szecskavágó, 500 db répavágó és 1000 km kisvasúti vágány.” A gépek felhasználása azonban csak szűk korlátok között volt lehetséges. Az akadozó üzemanyag- és segédanyagellátás (pl. zsineg az aratógépekhez),18 a gépek — a korábbi esztendők gyakorlatához hasonlatosan — célszerűtlen és szakszerűtlen üzemeltetése19 esetén éppen a várt eredmény ellenkezőjéhez vezetett.

Az eddigiekben elősorolt, s a mezőgazdasági üzemvitel mindennapjait érintő nehézségek mellett, talán a leglényegesebb, s minden üzemet egyaránt sújtó jelenség: az agrárolló egyre szélesebbre nyílása volt. A mer- nyei jószágkormányzó egyik jelentése,20 a munkaerő és igaállomány csökkenés részletezése után így szólt erről: »Ezúttal csak arra a még nagyobb veszélyre akarok rámutatni, amely a gazdaságokat akkor érte, amidőn a hadseregellátásnak és a közéleknezés biztosítására a vezetőség az élelmezési cikkeket lefoglalta és azok árát megkötötte, anélkül azonban, hogy ugyanekkor a termeléshez szükséges anyagok és eszközök árát, továbbá a munkabért és a napszámot is megállapította volna, amely intézkedés egyoldalúságának csakhamar jelentkeztek a szomorú következményei. A gazdák egyrésze könnyen megtalálta a megoldást. Az általános drágasággal arányba nem hozott, kötött gabonaárak miatt nem termelt többé kenyérmagvakat a cselédkonvencióra szükséges minimumtól eltekintve, hanem termelt azok helyett több takarmányt, termelt ipari növényeket, minden évben újakat és mindig azokat, amelyekről biztosítva volt, hogy még szabad forgalom tárgyát képezik.«21

167