A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben
június 23-án —- K. S.) bent voltam Kaposváron, és a legnagyobb felháborodással hallottam, hogy egy pár szédelgő milyen zavart kezdett vasárnap (utalás a június 22—i kaposvári ellenforradalmi megmozdulásra —- K. S.), és még amint a dolgom után mentem, hát hallottam, hogy két munkakerülő beszélgette, hogy már a rendőrség, vagyis a vörösőrök is azt mondták, hogy csak törjenek ki, majd fegyvert ők adnak. Szerettem volna a hitvány naplopókat legázolni, de többféle dolgom volt, és így nem értem rá kihallgatni, hogy mit terveztek. Csak arra kérem kedves elvtárs, hogy a vörösőrségre is nagyon ügyelni kell, mert sok van közöttük, akinek a kezébe halálos vétek a fegyver, és még más is. Vasárnap ide mihozzánk a faluba kijött egy katona, és beült a kocsmába inni, mert a kccsmáros, miután azt mondták neki, hogy Kaposváron kinyitották a vendéglőket, ő is rögtön kapott az alkalmon, és kinyitott, mérte a bort, literjét 12 koronáért, kinek mennyi kellett. Az a csavargó is jól berúgott, és itt minden csodabogarakat összebeszélt a többi részeg kollégáinak, i'igyhogy egész fölfordulás volt, többek között azt hiresztelte, hogy a szocialisták kiverték Kaposvárról a kommunistákat, és isznak bort, kinek mennyi kell, mert a kocsmákat is kinyitották. Ilyen és hasonló híresztelésnek persze hamar felültek ezek a buta falusiak, és továbbá azt is mondták, hogy csak menjünk be Kaposvárra, és követeljünk sót, gyufát és más egyéb iparcikkféléket, mert van elég, csak (nem) akarják kiadni, mert kell a zsidóknak. Ilyen és hasonló tudatlanságokkal árasszák el a falut, és persze, most mi is mérgesek vagyunk, hogy reggel háromtól este 9-ig dolgozunk, és mégsem kapjuk meg semmiképpen se, ami a kollektív szerződésben volt. Se só, se petróleum, se szalonna, se bakancs, szóval a kis gabonán és fán kívül még semmit sem kaptunk, úgyhogy már mezítláb kell járnom, mert ami rossz van, azt sem lehet megcsináltatni, és az étel sótlan, a kenyér is. így kedves elvtárs ne tessék csodálni, ha zúgolódunk, soknak nincs zsírja, és sehol nem kap itt. Megvan vagy nyolc darab hízó, és mondtam, hogy vágjunk le belőle, de nem mernek, mert olyan buták, hogy most is a nagyságos úrtól félnek, és éppen olyan elhagyott cselédnek tudják magukat, mint előbb voltak, mert igaz, hogy semmit nem változott a helyzetünk, a volt uraság is itt van a helyén, a gazdák is mind parancsolnak éppenúgy, mint amikor még a nagyságos úr rendelkezett. Ezért is nem tudnak beleszokni a szövetkezetbe. mert azt mondják, most is éppen olyan cselédek, mint voltak, és ha így marad, kedves elvtárs, soha nem is lesz rend. Azért kérem kedves Latinca elvtárs, hogy hasson oda, hogy legalább kis részben is kapjuk meg, ami a kollektív szerződésben volt. Százszor szívesebben és nagyobb szorgalommal fogunk dolgozni. Azon reményben, hogy soraim nem hagyja figyelmen kívül, becses válaszát várva maradtam elvtársi szeretettel: ifj. Gál József földmunkáscsoport elnöke Eredeti kézírással. SML Kiállítási iratok. — A levélíró tévesen keltezte levelét 1919. május 25-re. 157
