A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben
vánja a szervezést továbbvinni, május 2-án kelt leiratában a központ a falvak megszervezésére is felhívta a figyelmet. »Mindenesetre eljárása igen helyes volt a termelőszövetkezeteket illetőleg — olvashatjuk Ta- mássy Károly hozzá intézett iratában —, azon kell lennünk azonban, hogy a szövetség mint ilyen, a legkisebb falura is ki legyen terjesztve, mert azt a nagy nevelőmunkát, amelyet el kell végezni, organizáció nélkül nem lesz lehetséges.«6'' Arról, hogy Latinca a falvak földmunkásságának megszervezését elhanyagolta volna, természetesen korántsem volt szólt. ».. . elsőrendű fontosságúnak tartom szövetségünk fejlesztését — írta Tamássy Károly idézett levelére —, mivel nemcsak politikai, hanem gazdasági berendezkedésünknek, de az egész Tanácsköztársaság pillérjeit fogja képezni a földmunkásmozgalom, mely nélkül nem tudom elképzelni a jövő társadalom kiépítését. Minden törekvésem odairányul, hogy naggyá, hatalmassá tegyem a földmunkásmozgalmat, hogy a jövőben a földmunkásságnak végre döntő szerepe biztosíttasson.«"0 E helyen kell szólni róla, hogy gondoskodásának állandó tárgya volt, hogy a földmunkásság sajtótájékoztatatása folyamatos legyen, és eljusson hozzájuk a szövetség lapja, a Világszabadság.“ Ugyanakkor igyekezett az agitációs munka hatékonyságát új erők felkészítésével növelni. Amikor 1919. május végén a Földművelésügyi Népbiztosság agrárproletárok számára agitátoriskolát nyitott, Somogy 12 főt küldött.67 Egy másik csoport útbaindítását a Peidl-kormány napjaiban tervezték, de erre a megváltozott viszonyoknál fogva már nem került sor.“ Az általam vizsgált forrásokban nem találtam információkat arra, hogy milyen módon munkált közre a szervezet termelőszövetkezetek létesítésében, így erről szólni nem tudok. Ennek feltárása a további kutatás dolga. Ellenben gazdag anyagot találni arra a tevékenységre, amit a szervezet a termelés folyamatosságának biztosítása érdekében fejtett ki. így a háború utáni általános elszegényedés viszonyai között óriási jelentősége volt, hogy a szervezet igyekezett a fölművesszegénységet ruhaneművel, trafikáruval, élelmiszerrel (cukorral, sóval stb.) ellátni,69 illetve ilyen tárgyakhoz hozzásegíteni. A szakirodalomból ma már ismeretesek a falusi szegénységnek nyújtott kedvezmények. Mindezeken túl közreműködött a titkárság munkaalkalmak biztosításában,™ földhöz, vetőmaghoz juttatta az agrárproletárokat, segített ügyes-bajos dolgaik elintézésében.71 Úgyszólván senki sem ment el üres kézzel, dolgavégezetlenül, aki a Kaposvárott székelő titkársághoz fordult. A legnagyobb jelentőségű ezek sorában az aratószerződés elkészítése volt. Mint e tárgyban kelt iratai tanúsítják, Latinca világosan ismerte fel, hogy miután csak részleges földosztásra került sor, és sok helyen még ennek is útját állták a termelőszövetkezetek, az elmulasztott, illetve nem kellő formában végrehajtott földosztásért valamivel a falusi szegénységet is kárpótolni kell.” így született meg több napos tárgyalás után 1919. ápriliis 18-án az aratószerződés, amely igen kedvező feltételeket biztosított, hetedik részt és egy magyar hold tengeriföldet felszántva és bevetve.” A szerződés azonban, sajnos, nem érte el politikai célját, mivel erős feszültséget támasztott a termelőszövetkezetekben tömörült 144
