A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben

hogy az ott vádlottként megjelenő Latinca saját szerepét szerényebbnek igyekezett feltüntetni, mégis közelebb áll a valósághoz, mint azok, akik emberi képességeit romantikusan felnagyítva utóbb azt a képtelenséget is, hogy pár hónap alatt az egész Somogyot meg tudta szervezni. A szervezés egyébként Somogy minden községére, pusztájára és majorjára 1919. augusztus 1-ig sem terjedt ki.

Ámbár a szervezésre nézve 1919 első hónapjairól adataink nincsenek, egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy a csoportok száma Latinca aktív fellépése nyomán jelentős növekedésnek indult. A tapsonyi földmunkáscsoport ez időből fennmaradt bálengedély iránti kérelme pedig, melyben azt olvashatjuk, hogy a csoport a bálbevételét könyvtáralapításra kívánta fordítani,* arra utal, hogy a csoportok munkája elmélyült.

A feladat egyébként Latinca számára már Somogyba érkezésének pillanatában adva volt: érvényre és győzelemre juttatni a somogyi földmunkásság bérköveteléseit, melyek ekkorra már határozott megfogalmazást nyertek, és mint láttuk, az 1919. január 12-én tartott országos cselédkongresszuson el is hangzottak. Ennek maga Latinca is tudatában volt, és nem sokkal Kaposvárra kerülése után, a feladathoz hozzá is látott. A Somogyi Hírlap 1919. január 25-i számában cikket tett közzé, melyben erélyes hangon sürgette a cselédbérek rendezését: »követeljük a cselédbérek olyan rendezését — írta —, mely kiemel bennünket az állatias életből, és szebb világot biztosít számunkra.«31

Latinca egyébként derekasan felelt meg a feladatnak. Amikor a törvényes formaságok elrendezése után, 1919. február 20-án Kaposvárott megindultak a munkaadók és földmunkások képviselői közt a tárgyalások, a legmesszebbmenő következetességgel képviselte a földmunkások érdekeit, és á három napon át tartó tárgyalások eredményeként, részükre igen előnyös kollektív szerződést harcolt ki. A szerződés a korabeli sajtó közlése alapján a következő volt:

»A Somogy megyei gazdasági cselédek egy évi, 1919. április 24-től kezdődő járandósága a következő kollektív szerződésben egyhangúlag állapíttatott meg:

Készpénz 800 korona, gabonajárandóság 24 q, a gabonanemek átalánya minden egyes gazdaságban, annak gabonatermelési viszonya szerint külön megegyezés tárgyát képezi. Eöld járandóság: 2100 négyszögöl tengeri és burgonyaföld, 300 négyszögöl kertföld, a tergeriföldet az alkalmazottak a gazdaság által tengeri termelésre kijelölt táblákból választhatják. Só járandóság: 30 kg kősó és 22 kg marhasó. Petróleum 26 liter vagy annak maximális áron való váltsága, ez ugyancsak vonatkozik a sóra, amennyiben ez beszerezhető nem volna. Állattartás: kettő darab koca növendékkel egyéves korig legeltetésre, a tenyészkant a gazdaság állítja, egy darab tehén egy darab növendékkel, kettő éves korig legeltetésre, bikát a gazdaság állítja. Mind a kanászt, mint a gulyást a gazdaság fizeti, de a cselédség fogadja. Amely alkalmazottnak tehene nincs, napi kettő liter tejet és borjútartás címén évi kettőszáz (200) korona kárpótlást kap. Nem vonatkozik ez a megállapodás dlyan gazdaságokra,

138