A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben
letve elemzésére kellene térnünk. Minthogy források hiányában sem ezek, sem más fontos kérdések megtárgyalására nem keríthetünk sort, dolgozatunk a somogyi küldöttek 1918. decemberi országos értekezleten való szereplésének ismertetésével folytatjuk. így amikor a szövetség 1918. december 26-ra országos értekezletre hívta össze a földmunkásság képviselőit, hogy a szociáldemokrácia agrár- programjára igent mondjanak, a somogyi küldöttek már arról vihettek hírt a fővárosba, hogy vármegyéjükben a szervezkedés és a szövetség újjáélesztése serényen folyik. Az értekezletnek egyébként somogyi vonatkozásai is voltak, amire e helyen ki kell térnünk. A földreform-tervezetről indult vitában ui. elsőnek somogyi ember, Gyura János szólalt fel, aki kijelentette, hogy azok közé tartozik, akik azt szeretnék, ha azonnal a »kommunista alapra« lehetne térni, és az előterjesztett javaslatot csupán azért fogadja el, mert a »kommunista alap« megvalósítására még nem látja elérkezettnek az időt. Felszólalt a másik somogyi küldött, Orbán István is. aki az egykorú híradás szerint minden további nélkül magáévá tette a tervezetet.11 További források hiányában nehéz volna pontosan meghatározni, hogy tulajdonképpen mit is értett, és mire is gondolt Gyura János akkor, amikor »kommunista alap«-ról beszélt. A két felszólalás különbsége azonban világosan utal arra, hogy a birtokreform kérdésében nem uralkodott egység a somogyi földmunkáscsoportok körében. Míg a szervezett földmunkások egy része beérte a polgári demokratikus forradalom keretei között mozgó földreformmal, addig a felszólalás tanúsága szerint, volt egy csoport, amely az agrárreform kérdéseit a polgári demokratikus forradalom keretein túlmutató formában szerette volna megoldani. A következő napokban a szervezett földmunkásság érdeklődésének homlokterében Somogybán is a cselédbérek ügye, illetve az ezek rendezése tárgyában összehívott országos értekezlet előkészítése állt. Sajnos, az előkészületekről csupán annyit tudunk, hogy a cselédbérek ügye a somogyi szociáldemokraták 1919. január 6-án és 7-én tartott megyei értekezletén az agrárreform kérdésével együtt külön napirendi pont tárgyát képezte, és január 6-án a szövetség titkára, Tamássy Károly ismertette. Tamássy expozéját a korabeli híradás szerint hosszas vita követte, melyben »Berke (Miháld), Krizsán (Böhönye), Nyikos (Lengyeltóti), Somogyi (Tab), Gottlieb, Fein, Teyermeyer, Eszes (Kaposvár) vettek részt«.“ Ha az előkészületek részletes ismertetésére nincs is mód, tényként szögezhetjük le, hogy a somogyi csoportok alapos munkát végeztek. Erre mutat, hogy az 1919. január 12-én megtartott kongresszusra az egyik legnépesebb küldöttséget (33 fő) menesztették, és a bérek rendezésére az egyik legnagyobb tetszést arató előterjesztést szintén somogyi küldött, a Lengyeltótiba való Lózsics terjesztette elő. A nevezetes előterjesztés a korabeli sajtó közlésében a következő-volt: »évi fizetésre vonatkozólag: 1200 K. készpénz, 8 q búza, 12 q rozs, 4 q árpa, 2 hold kukoricaföld (1200 négyszögöllel) április 28-ig bevetve, 1 '2 hold burgonyákért, 300 négyszögöl házikert, 300 négyszögöl kenderföld, 2 öreg és 2 növendékmarha tartása, 30 q vegyestakarmány, szabad sertés- és szárnyastartás, 135
